Váltás az illúzióból az igazi felfogás felé
Kérdés:
Milyen legyen a szándékunk a Zohár könyvének olvasása közben: hogy feltárjuk a Fényt a barátok között, hogy feltárjuk a szöveget bennünk, vagy mindkettő egyszerre? És melyik a fontosabb a kettő közül?
Válaszom:
Nem tekintem a kettőt különbözőnek. Arról beszélünk, hogy az egész világ egy emberen belül van, és az egész valóság bennem létezik. Bár jelenleg egy illúzión belül vagyok, azt gondolva, hogy barátokat látok magam előtt, a körbevevő világot, ellenségeket, házakat, csillagokat, és minden mást, a tény az, hogy mindez az én saját vágyam. Így fogom fel azt.
A vágyam gömböket tartalmaz. Némelyik közülük belső gömb, amit gyökérnek (Sóres), léleknek (Nesama) és testnek (Guf) hívunk. És van egy külsőbb gömb, amit öltözetnek (Levush), ahogyan egy még külsőbb, amit palotáknak (Eihal) hívunk.
Ezért magamat ezeken a belső gömbökön belül (gyökér, lélek és test), és a világot a külső gömbökön belül (öltözetek és paloták) fogom fel, ami külsőnek tűnik számomra. Ez azért van így, mert a Második Megszorítás alatt (Cimcum Bet) a két külső gömb elhatárolódott tőlem, és külső lett a velem levő kapcsolatban. Ezért vesznek körül engemet. Bennem léteznek, csak külsőnek fogom fel azokat.
Mivel a belső vágyaim a Keter, Hohma és Bina, vagy gyökér, lélek és test, bennük Belső Fényt fogok fel – NaRaN-t. A körülvevő vágyakban (öltözetek és paloták) van egy gyenge körülvevő izzás, amiért nem tartom őket nagyon fontosnak. Valamilyen mértékig függök tőlük; például a csillagok és a nap ragyog rám és a világ körülvesz engem, de a legfontosabb dolog én vagyok.
Nem is gyanítom, hogy a legfontosabb vágyak pontosan azok, amik rajtam kívül vannak. És mind az enyém. Csak kilépek egy illúzióból, ahol idegennek tűnnek nekem.
Tehát hol a csoport, a tanár, a Teremtő, a Zohár könyve, az egész világ, a kedvesem és a gyerekeim? Mind a vágyaimon belül léteznek. Kivel házasodtam össze? A vágyammal. Kivel kiabáltam ma? Kit nevettem ki? A saját vágyaimat. Mind én vagyok.
Azt mondhatod „Azt mondod benned vagyok, de én azt mondom bennem vagy, kinek van igaza?” A válasz az, hogy mindkettő igaz.
Ameddig nem emelkedünk felül ezen a világon a spiritualitásba, nem leszünk képesek felszabadítani önmagunkat ebből az illúzióból. Viszont ha az egész világot a saját vágyamnak látom, akkor sokkal könnyebb nekem ebből az illúziós felfogásból a valóság igazi érzékelésébe menni.
cst
