A Kabbala a végtelen öröm szabványa
Kérdés:
Mit jelent, hogy „kapni a Teremtőtől, hogy örömöt okozzunk neki”? Mire utal ez?
Válaszom:
Baál HaSzulám ezt a vendég és a vendéglátó példáján keresztül magyarázza el az „Előszó a Kabbala bölcseletéhez” című művében. A vendég a vendéglátóhoz érezik. A vendéglátó megterít a vendégnek, mert önzetlen szeretettel szereti őt., számítások nélkül, a vendéglátó tényleg örömöt akar adni a vendégnek.
A vendég érzi, hogy mennyire szereti őt a vendéglátó, és örömöt akar neki adni. A vendéglátó ezt jóval előre tudja, és pontosan azokat az ételeket készíti el, amit a vendég szeret. Mindent a vendég vágyainak megfelelően készít elő – mennyiségben és minőségben. Ezt felismerve a vendég szégyelli magát. Mit tegyen?
A vendég visszautasítja az étel elfogadását, és azt mondja „Nem akarok megszerző lenni! Adó akarok lenni, mint te! Megmutattad a szeretetedet nekem és én érzem azt. Hogyan tudom ezt neked visszaadni?” A vendég gondolkozni kezd és felismeri „Ha nem fogadok el semmit, nem veszem figyelembe a vendéglátót. Ez a válaszom a szeretetére?! Mit tudok tenni?”
Ennek megfelelően megoldást talál: „Csak a vendéglátó érdekében fogadok el dolgokat. Mivel a vendéglátónak van egy adományozási vágya, és azt szeretné, hogy megszerezzek, először be kell jutnom a vágyába, hogy az legyen a célom. Ha bejutok a vágyába, látom mennyire szeret engem, és mennyire azt akarja, hogy kapjak, és mennyire szenved attól hogy nem fogadom el az ételeket; tudok ezzel a vággyal dolgozni, és csak arra gondolni, hogy örömet adjak neki. Amikor a vágyán belül vagyok, felfedetem a lehetőséget amit ad ebben nekem – az étel elfogadását és hogy az örömöt ad nekem. Végül is örömet tudok adni a vendéglátónak, az élvezeten keresztül amit érzek. Mértéktelenül kell fogadnom az örömöt, mert érzem, hogy ezen keresztül teljesítem ki őt.”
Ezen a módon mindenki a másik vágyaival dolgozik. A vendéglátó arra gondol, hogy hogyan fog a vendég kapni tőle és örömöt tapasztalni. És a vendég arra gondol, hogy hogyan fog kapni és örömet tapasztalni, azért, hogy ezzel a vendéglátó vágyát teljesítse, hogy örömet okozzon. Mindegyik arra használja a vágyait, hogy a másik vágyát teljesítse. Mindeközben mindegyik duplán nyer, és még többet ennél; mindegyik túlhalad önmagán, és ezt megtéve örök és határtalan örömöt érez.
Ez a szabvány nagyon egyszerűnek tűnik. Viszont ha elkezdünk belegondolni, nagyon nehéz ezt elérni. Mégis ideális esetben ha megértjük, meglátjuk hogy ez az egyetlen lehetőségünk, hogy végtelen örömmel töltekezzünk el, mivel a vágyaimat rajtam kívül használom.
A Teremtő egy végtelen vágy, és én pusztán egy kicsiny pont vagyok. Viszont ha csatlakozni és kapcsolódni kezdek Őhozzá, ezzel végtelen vágyat kapok, amit ki tudok tölteni. Érezni kezdem, hogyan tudom Őt kitölteni és érzem, hogy ez a vágy hogyan tapasztal örömöt. Kiderül, hogy szeretettel kezelve őt, végtelen vágyakat kapok, végtelen életet öröklétet és tökéletességet. Ez történik, ha a Teremtőt a célnak megfelelően kezelem, amit be kell töltenem. Ennélfogva a Kabbala tudománya valójában a megszerzés tudománya (a héberben a „Kabbala” szó „megszerzést” jelent), egy olyan tudomány, hogy hogyan kapjunk és hogyan adjunk örömöt ezzel határok nélkül.
cst
