Az első és második megszorítás
Kérdés:
Hogyan érzi az ember az átmenetet a Második megszorításból (Cimcum Bet) az Első megszorításba (Cimcum Alef)?
Válaszom:
Arra gondolunk, hogy a Második megszorítás a három vonallal történő munkájával bonyolultabb. Viszont a Második megszorítás állapotában kristálytiszta, hogy milyen mértékig tudunk vagy nem tudunk egy vágyat használni, mennyire kell lenulláznunk magunkat.
Ezzel ellentétben az Első megszorítás megtévesztően tűnik egyszerűnek. Látszólag bevonja a vágyat, a Fényt, és egy ernyőt, ami én és a Teremtő, ahol én vagyok a vendég és Ő a vendéglátó. De ez csak akkor van így ha valaki fentről lefelé jön, és megvan az ereje. Ugyanolyan ez, mint amikor rengeteg pénzed van (erő), eljössz egy étterembe, és úgy rendelsz, hogy nem nézed meg az árat. Ezt hívják az Első megszorításnak.
Viszont nem vagyunk ilyen korrigált állapotban még. A vágyaink nincsenek olyan korrigált mértékben, amennyire minden nyitva fekszik előttünk. Az ilyen feltételek alatt amit a Második megszorítás teremt, mi egyfolytában azzal foglalkozunk, mennyit kapunk, mit kapunk és miért. Ez olyan, mint amikor 20 dollár van a zsebünkben, és el kell látni belőle a családot. Tehát végignézzük az árakat és megnézzük, mire van szükségünk a legjobban.
Így cselekszünk, míg a korrekciónk útján haladunk lentről felfelé. Nincs meg az erőnk, és köszöntjük a lehetőséget, hogy előre mozdulhatunk az adakozás felé. Ezen a módon, folyamatosan tágítjuk ki az adományozás erőit.
