Minden a tulajdonságainkon belül képeződik le
A Zohár VaYaera fejezetében (És az Úr megjelent)” 94-es rész: Ő [Ábrahám] persze hogy látta őket, mivel emberi alakban jöttek le a földre. Kétségtelenül szent lelkek voltak, de amikor lejöttek ebbe a világba, levegőbe öltözte, és a takarás olyan elemeibe, amik pontosan embereknek látszottak a formájukban.
Különféle módokon lehet ezt magyarázni. A valóságot a z öröm megszerzésén keresztül fogjuk fel. Minden amit létezőnek fogunk fel, az öröm megkapásának vágya, egy alakot öltött anyagban. Mit jelent az, hogy „alakot öltött anyag”? Ez azt jelenti, hogy a valóságot azokon az érzékeken keresztül fogom fel, amik a szintemen léteznek.
Ahhoz, hogy ezen a szinten túl fogjak fel, meg kell változtatnom a tulajdonságaimat. A Fényt csak olyan mértékig látom meg a vágyamban, amennyire hasonlatos vagyok a Fényhez. Ez többféle képet és formát megmutat nekem. Mit jelent az, hogy most ebben a világban létezem? Ez azt jelenti, hogy a Fény a tulajdonságaimra ragyog és amit megfigyelek bennük, az a valóságom.
Ha a Fény jobban ragyog rám és a tulajdonságaim megváltoznak, magasabb szintre emelkedem, ami magasabb a tulajdonságban és közelebbi a Fényhez. Azzal, hogy a korrigáltabb, és fejlettebb tulajdonságaimra ragyog, a Fény megadja nekem a Felső Világ felső gyűrűjének felfogását. Minden a személy tulajdonságain belül képeződik le.
