Az egoizmus fekete lyuka.
NÉHÁNY CSILLAG ANNYIRA TÖMÖR, HOGY A FÉNY NEM JÖN KI BELŐLÜK. Mi is annyira bene vagyunk az egoizmusunkban mint egy fekete lyukban, nem tudunk kitörni belőle, sem érzéseinkben, sem érzékelésünkben.
Az az érzésem, hogy annyira össze vagyunk nyomva, és bezárva magunkba, és annyira mindent csak magunkon belül érzékelünk, hogy az az érzésünk, hogy nem érzékeljük a Teremtőt, és a külső világot, de kétségbeesetten szükségünk van rá, ő egy szükséges előkészület (Kli) arra, hogy feltárjuk a spiritualitást. Ez minden állapotban és minden fokon megtörténik.
Először fel kell tárnom, hogy mim hiányzik, azaz azzal kezdem, hogy feltárom a negatívumokat, fokozatosan megemelem magaambn a deficit érzését, és a vágyat a következő fokra. Kezdetben azt gondolom, hogy kaphatok valamit tőle jelen fokomon. Aztán el kezdek gondolkodni azon, hogy a következő fok a szuper. Ez a fok annyira fontos lesz nekem, hogy el akarom felejteni azt a hasznot, amit a jelen fokból húzok, és elvesztem az érdeklődésemet benne..
Annyira akarok a következő fokon és belül lenni, hogy teljesen viszautasítom a jelen fokot, és annak minden hasznát. Fel vagyok készülve bármivel üzletelni, hogy eljussak a Felső fokra. Ez az, ahogy eltolom az értékeimet az alsó világról a Felsőre, és ha én tényleg ezt akarom, akkor felemelkedek és belépek hozzá.
ft
