A spirituális világ az értelem felett van
Shamati, 86-os cikk: Van egy nagy szabály, amit tudnunk kell. A mi munkánk, amit kaptunk, hogy alap legyen a fit az értelem felett, nem azért van, mert nem vagyunk méltóak a nagy fokozatra. Ezért adták nekünk, hogy mind a fény edényébe vegyük.
Egy olyan világban élünk, amit az érzékeinken keresztül fogunk fel, és az agyunkba emelünk („szív és agy”). Ezt a fajta felfogást értelemnek „nevezzük”. Az „értelem” azt jelenti, hogy felismerünk és érzünk valamit, ami „behatol” az érzékeinkbe (látás, hallás, ízlelés, szaglás és érintés), és a mi világunkat teszi ki. Az egészet az öt érzékünkön keresztül fogjuk fel.
Bármi amit érzünk, az „értelmünkön belül” (Be Toh Da’at) összefügg az érzékünkkel és megfigyelésünkkel. A spirituális világ valami az „értelem felett”, mivel képtelenek vagyunk érezni és így megfigyelni azt (a szívben és az agyban sem és az érzékszerveinkben sem). Annak érdekében, hogy elkezdjük felfogni a spiritualitást, pár új tulajdonságot (vágyat) kell megszereznünk, amik ehhezt a szinthez kapcsolódnak: egy „spirituális szívet” és egy „spirituális agyat”.
A felfogás típusainak megfelelően, a valóság két részre oszlik: a belső gömbre („én”) és a külső gömbre (a világ rajtam kívül). A vágy által hajtva, hogy örömöt kapjunk, a belső és a külső hatásokat szelektíven fogjuk fel. Ez a szelektív felfogás egy olyan képet épít fel, amit az „én világomnak” hívunk.
A valóság két részre oszlása a lélek két részre választásából fakad: Keter, Hochma (GE) és Bina,Zeir Anpin, Malhut (AHP). A szétválasztás előtt, mindegyik a lélek öt vágyából állt, öt Szfirából. Az elválasztás eredményeképpen, a világunk felfogása két részre oszlik: GE (Galgalta Ejnáim – koponya, szemek) alakították ki a belső vágyainkat amiken keresztül érzékeljük a világot és magunkat, míg az AHP-ot (Azen, Hotem, Pe – fülek, orr és száj) valami „rajtunk kívül állónak” érezzük.
A dolgok direkt lettek így elrendezve. Azért van ez így, hogy megadja a lehetőséget hogy a GE-ben dolgozzunk „értelmen belül”. Viszont ha az AHP-pal akarunk dolgozni, a saját vágyunkként kezelni azt, egy olyan állapotot érünk el, ami az „értelem felett” van. A mi „értelmünk” valami olyan, ami bennünk létezik, míg a „értelem felett” az rajtunk kívül.
Ha szeretnénk elérni a spiritualitást, össze kell kapcsolnunk az AHP vágyakat önmagunkkal; és amikor megtesszük, ezt úgy hívják „munka az értelem felett”. Valójában ezek a kifejezések egyszerűen szavak, amik leírják a hozzáállásunkat a vágyainkhoz, a külsőhöz és a belsőhöz.
cst
