Hasznos vicc
A bőröm csapdájában vagyok, ami leválaszt engem a Teremtőtől, aki „kívül” van. Én egy rabszolga vagyok és nem tudok kitörni. Minden egyes pillanatban egy erő befolyásol engem és automatikusan visszavisz engem a saját magamhoz, az egoista központba.
Hogyan tudom arra erőltetni magam, hogy figyeljek oda a külső történésekre, hogy megértsem, az szintén én vagyok? A valódi valóságom „kívül” van; ott én együtt dolgozom a Teremtővel; ott én az állatomon kívül vagyok; ott a lelkem kívül van az egoista „énen”, aminek magamat képzelem el.
Ez két erő ami a természetben cselekszik. Olyan módon kell elrendeznem őket, hogy a második erő (centrifugális) úgy gyakoroljon rám hatást, természetes módon ösztönösen és elkerülhetetlenül, mint az első erő (centripetális). Hagyjuk, hogy elfoglalja az elménket és a szívünket és erővel kirángasson minket. Hagyjuk hogy arra kényszerítsen engem, hogy másokra gondoljak és aggódjak miattuk. szükségem van erre, mivel ez az egyetlen mód arra, hogy megtaláljam a lelkemet.
Ebben a tekintetben, a Kabbalista csoport ereje segít engem; csak a csoport tud meggyőzni arról, hogy kijöjjek a körömből és a figyelmemet arra fordítsam, ami „rajta kívüli”. Amikor megváltoztatom a magatartásom a „intra” (belső) felől at „extra” (külső) felé, befejezem az aggódást a test felől és elkezdek a lélekkel foglalkozni.
Megértem, hogy a külső valóság, ami idegennek tűnt nekem, és ami fel teljesen indifferens voltam, a valódi énemet tartalmazza. Ez a külső kör valójában értékesebb, mint a belső, mivel ebben van a lelkem, ami külső. Mindeközben, a belső kör pusztán egy állat, ami olyan 70 évet ad nekem.
Viszont az elzárás nem engedi meg nekem, hogy mindezt lássam. Amikor elkezdem ezt felismerni, lenyűgöz engem, hogy milyen mértékig viccel velem a Teremtő.
