A Zohár árasztja a Fényt a lelkek közötti kapcsolatra
A Zohár a lelkek közötti kapcsolatról beszél nekünk. A Teremtő szempontjából minden lélek a Végtelen élet egyetlen rendszerét képezi, ahol a végtelen Fény mindenkit kitölt. Ez hasonlítható egy tökéletes egészséges szervezethez, amelynek minden része harmóniában létezik, és tökéletes együttműködésben. Más részről a Zohár ezt a rendszert a részeinek szempontjából írja le, akiket lelkeknek nevezünk..
Vannak néhányan, akik érzik a lelkeket és a kapcsolatot közöttük. De vannak mások, akik nem érzik ezt, és a rendszert a külső formájában érzékelik. Ezt úgy látják, mint ami ezen a világon a korporeális, állati testünkből áll, ahol ezek valami módon össze vannak kötve egymással.
A teljes Tóra csak a köztünk lévő kapcsolatok típusait írják le. A kérdés csak az, hogy a személy hogy fogja fel ezt. Mi vagy érezzük ezt a kapcsolatot a külső formájában, mint az állandóan változó világot, ami néhány cél irányába mozog, vagy pedig belehatolunk, ezt a világot, mint bázist használva, és elkezdjük érezni a kapcsolatot köztünk, a lelkeinkben. Aztán ezt a két formát szimultán érezzük.
A koncepciók, hogy: világ, év, lélek, a valóság megszerzése, a kapcsolat formái köztünk mind materiális, mind spirituális szinten. Minden koncepció. Ami ezen a világon létezik, az létezik a spiritualitásban is. Mindazonáltal az utolsó esetben ők a formára mutatnak, az erőre, vagy a köztünk lévő kapcsolatokra. Ez pont az, amit el kell érnünk.
ft
