A lélek a sötétség és a Fény között található
Zohár, BaHar fejezet, 66. pont: …két teremtés létezik az emberben, a teremtés a jó irányában, és a teremtés a rossz irányában. A Tóra segítségével ő elválasztja azokat egymástól, és a Teremtő lelket ad neki Magából, hogy az uralkodjon mindkettő fölött – afölött ami jó és fény, a következő világ felett, és afölött ami gonosz és sötét, azaz ez a világ – ahogy az írva van, “És Ő az élet lehelletét fújta orrlyukaiba”.
A mi teljes valóságunk a sötétség és a fény közötti elválasztásból ered, amikor valóban képesek vagyunk “megszűrni” azokat a tulajdonságokat, melyek ehhez a világhoz, és “következő világhoz” tartoznak. Mi elkezdjük felépíteni magunkat ezen tulajdonságokon keresztül, azáltal, hogy megkülönböztetjük az adakozás iránti tulajdonságokat a megszerzés iránti tulajdonságoktól.
Mindaz amit a mi világunkban tanulmányozunk az az állati létezés, azaz a mi alaptermészetünk. Miért állati? Mivel az állat nem növekszik, fejlődik hanem mindig megmarad ugyanazon a szinten érzékelése viszonylatában.
Ennél fogva ameddig el nem kezdjük felhasználni a Fényt annak érdekében hogy felépítsük magunkat, azáltal, hogy különbséget teszünk az adakozási és megszerzési tulajdonságok között, ameddig össze nem gyűjtjük ezeket az adakozási tulajdonságokat, és ameddig nem vágyunk arra, hogy azokban létezzünk és azokból építsük fel magunkat, addig továbbra is csak ebben a világban létezünk.
Mint ahogy a spermacsepp elkezdi az embrió formáját felölteni az anyaméhen belül, ugyanígy nekünk is fel kell használnunk a csoportot, a környezetet, a tanulást, a szándékokat és különböző cselekedeteket hogy állandóan hozzáadjunk, és összegyűjtsük magunkon belül az adakozási tulajdonságokat. Ez az ahogy a spirituális test formálódik.
Minden egyes alkalommal amikor egy újabb részt fedezünk fel az adakozásban, és azokat mind össze akarjuk gyűjteni azt hívjuk következő inkarnációnknak. Valóban minden egyes alkalommal láthatjuk új életünket, és láthatjuk az új lehetőséget hogy folytassuk ezt a gyűjtést, és és az emberi szint tulajdonságainak magunkhoz adását amelyek hasonlóak az adakozással és a Teremtővel (az “ember” szó héberül “Adam”, mely az “Edome” “hasonló” szóból származik).
hzs