Az anya jön és megeteti a gyerekét
Kérdés:
Ismernünk kell-e a személyes funkciónkat az általános rendszerben azért, hogy helyesen működtessük?
Válaszom:
Te még nem ismered fel a funkciódat, de meg fogod tanulni az idő folyamán. Ahogy nagyobb figyelemmel haladsz és cselekszel, együtt másokkal, a kapcsolatod velűk, a funkcód és az a mód, ahogy az egész endszer hat rád, érthetőbb lesz.
Felfedezel egy világos, többrétegű világot. Azonkívül, amit már észreveszel benne, feltárod a mélységét; megkülönbözteted az aktív erőket, és megtanulod, hogyan kapcsold őket. A levegő hirtelen összesűrűsödik, mintha többszörös erőkkel lenne megtöltve, de te tudni fogod, hogyan kezeld őket.
Olyan leszel, mint egy kis gyerek, aki egy új világot fedez fel, ami tele van sok érdekes dologgal: Kinyithatja, becsukhatja, manipulálhatja őket, és látja, hogy össze vannak kapcsolva. Lassan jobban felfogja ezt a világot. Születésekor a gyerek semmire sem figyel maga körül, és nem lát és nem hall. Egy idő után elkezd hallani, látni és ízlelni. Ugyanez történik velünk a spirituális világban.
Amit ekkor te teszel, azt „csodálatos erőnek”(Segula) hívjuk. Te aktiválod a rendszert, anélkül, hogy tudnád, hogy hogyan csinálod. Hasonlóan ahhoz, amikor egy gyerek sír, de nincs semmi környezetében ami erre okot adna. Mégis ez a sírás eljut az anyához , és arra indítja őt (az anyját), hogy gondoskodjon a gyerekről.
Hasonló a vágyunk, akárcsak a gyerek sírása, az is hat a Felső Anyára, (Ima Ilaa), Binara ( amit szintén Imanak is hívnak) és Ő akkor gondot visel ránk. Nem kell tudnunk semmit, hasonlóan, amikor kicsik voltunk, és nem tudtuk pontosan, hogy mit akarunk kérni. Nem magyaráztuk meg a mamánknak, melyik üveget vegye ki a frizsiderből, és milyen hőfokra kell felmelegíteni. Mi csak sírtunk! Ugyanez történik a spiritualitásban.
Később a sírásunk értelmesebbé válik, és mi elkezdünk kérni olyan valamit, és elkezdünk törekedni olyan valamire , ami konkrétabb. Kapcsolatot építünk ki a Felső Lénnyel és fokozatosan egyre tovább fejlődünk.
