Dr. Michael Laitman

Egy csodálatos infúzió

Amikor a Zohárt olvassuk, megváltást kell várnunk. Baál HaSzulám írja a „Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába” című művében, a 155-ös résznél: Valójában nagyszerű tulajdonság van elzárva a Kabbalista könyvekben, ami arra érdemes, hogy terjesztve legyen.” Más szavakkal, a Zohár tanulmányozásával egységre tudunk lépni a Forrással, a Teremtővel, aki másik dimenziókban létezik.

Mi a saját dimenziónkban létezünk, a Tőle való elválasztottságban. míg a Zohár egy kapcsolatot teremt közöttünk és Őközötte, a magasabb dimenzió között. Onnan, a vágyódásunk mértékéig, megkapjuk a Fényt, azt az orvosságot, ami egyszerre csak egy cseppet ad nekünk, mint egy infúzió.

A Tóra nem kíván tőlünk semmi olyat, ami nem realisztikus. Végül is a Felső Egy jobban ismer minket, mint amennyire mi ismerjük önmagunkat; mi várható el tőlünk annak a módnak megfelelően, amire teremtve lettünk. Valakinek azt mondták: „Ülj le egy könyvvel. Kapcsolódnod kell a környezeteddel, mert ez a te spirituális formád.”

Jelenleg egy személy a saját szintjén áll. Valaki egoista és nem törődik senkivel, és nem akar mást, csak egoista örömöt. Valaki nem is tudja pontosan, hogy mit akar, de a Felső Egy jól tudja azt. Ő az, aki megteremti ezeket a vágyakat, még a leggusztustalanabb minőségeket is az emberben. És csak esetenként érezzük éppen csak, amit Ő tesz.

Azzal, hogy mindezt megteremtette bennünk, a Teremtő egyetlen dolgot vár el: „Próbálj egyesülni velem csak egy kicsit is, az összes olyan dologra alapozva, amit Fentről kaptál”. Egy embernek fel kell tárnia a jelenlegi helyzetét, és csak kívánnia kell, hogy a Felső Egyhez hasonló legyen.

Viszont azért, hogy a Felső Egyhez hasonló legyen, el kell képzelnie egy állapotot, amelyben ő és a csoport egy kölcsönös adományozás állapotában van együtt, a kölcsönös garanciában. Önmagunkat és őket elképzelve egy egészként azt jelenti, hogy mi szeretnénk érezni ezt az állapotát a Fénynek, ami már működik közöttünk, mint egy egyetlen egész. Szeretnénk érezni, hogy együtt vagyunk és a Fény kitölt minket, mert hasonlóvá váltunk a Fényhez az egységünk mértékéig. Ez az az állapot, amit el kell képzelnünk.

Tiszta, hogy nem vagyunk együtt, és nem kapcsolódtunk össze a többiekkel, de próbálunk kapcsolódni, ami azt jelenti, hogy szeretnénk növekedni spirituálisan és hasonlóvá akarunk válni a Felső fokozathoz. Így valaki személyes vágyódásának szintjéig, a Zohár megteremti a kapcsolatot a személy és a Felső szint között, és infúziót köt rá, amilyen Fénynek a cseppjeit úgy hívjuk, hogy „a szerencse cseppjei” (Mazalot), ami átfolyik rajtuk.

Nincs más különbség a személy és a Felső szint között a tény mellett, hogy a Felső szinteken a személy jobban össze van kapcsolódva a többiekkel. Próbálj elképzelni egy felső állapotot, a kölcsönös adományozás belső kapcsolatát mindenkivel, amit a „Felső Fénynek” hívnak. Ez az erő, a Körülölelő Fény az, ami gyermekként követ minket, és hatással van ránk ugyanabból az állapotból, amit valaki elképzel, amiről álmodik, és ami felé vágyakozik.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,738 seconds.