Egy csodálatos infúzió
Amikor a Zohárt olvassuk, megváltást kell várnunk. Baál HaSzulám írja a „Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába” című művében, a 155-ös résznél: Valójában nagyszerű tulajdonság van elzárva a Kabbalista könyvekben, ami arra érdemes, hogy terjesztve legyen.” Más szavakkal, a Zohár tanulmányozásával egységre tudunk lépni a Forrással, a Teremtővel, aki másik dimenziókban létezik.
Mi a saját dimenziónkban létezünk, a Tőle való elválasztottságban. míg a Zohár egy kapcsolatot teremt közöttünk és Őközötte, a magasabb dimenzió között. Onnan, a vágyódásunk mértékéig, megkapjuk a Fényt, azt az orvosságot, ami egyszerre csak egy cseppet ad nekünk, mint egy infúzió.
A Tóra nem kíván tőlünk semmi olyat, ami nem realisztikus. Végül is a Felső Egy jobban ismer minket, mint amennyire mi ismerjük önmagunkat; mi várható el tőlünk annak a módnak megfelelően, amire teremtve lettünk. Valakinek azt mondták: „Ülj le egy könyvvel. Kapcsolódnod kell a környezeteddel, mert ez a te spirituális formád.”
Jelenleg egy személy a saját szintjén áll. Valaki egoista és nem törődik senkivel, és nem akar mást, csak egoista örömöt. Valaki nem is tudja pontosan, hogy mit akar, de a Felső Egy jól tudja azt. Ő az, aki megteremti ezeket a vágyakat, még a leggusztustalanabb minőségeket is az emberben. És csak esetenként érezzük éppen csak, amit Ő tesz.
Azzal, hogy mindezt megteremtette bennünk, a Teremtő egyetlen dolgot vár el: „Próbálj egyesülni velem csak egy kicsit is, az összes olyan dologra alapozva, amit Fentről kaptál”. Egy embernek fel kell tárnia a jelenlegi helyzetét, és csak kívánnia kell, hogy a Felső Egyhez hasonló legyen.
Viszont azért, hogy a Felső Egyhez hasonló legyen, el kell képzelnie egy állapotot, amelyben ő és a csoport egy kölcsönös adományozás állapotában van együtt, a kölcsönös garanciában. Önmagunkat és őket elképzelve egy egészként azt jelenti, hogy mi szeretnénk érezni ezt az állapotát a Fénynek, ami már működik közöttünk, mint egy egyetlen egész. Szeretnénk érezni, hogy együtt vagyunk és a Fény kitölt minket, mert hasonlóvá váltunk a Fényhez az egységünk mértékéig. Ez az az állapot, amit el kell képzelnünk.
Tiszta, hogy nem vagyunk együtt, és nem kapcsolódtunk össze a többiekkel, de próbálunk kapcsolódni, ami azt jelenti, hogy szeretnénk növekedni spirituálisan és hasonlóvá akarunk válni a Felső fokozathoz. Így valaki személyes vágyódásának szintjéig, a Zohár megteremti a kapcsolatot a személy és a Felső szint között, és infúziót köt rá, amilyen Fénynek a cseppjeit úgy hívjuk, hogy „a szerencse cseppjei” (Mazalot), ami átfolyik rajtuk.
Nincs más különbség a személy és a Felső szint között a tény mellett, hogy a Felső szinteken a személy jobban össze van kapcsolódva a többiekkel. Próbálj elképzelni egy felső állapotot, a kölcsönös adományozás belső kapcsolatát mindenkivel, amit a „Felső Fénynek” hívnak. Ez az erő, a Körülölelő Fény az, ami gyermekként követ minket, és hatással van ránk ugyanabból az állapotból, amit valaki elképzel, amiről álmodik, és ami felé vágyakozik.
