Dr. Michael Laitman

Végtelen egység a rész és az egész között

A Zohárban a „VaJikra” (az Úr szólított) fejezet 20-as része: És egy kijelölve lett a kapun kívülről, és a neve Gazriel volt. Tizenkét kijelölt vette őt körül – három-három minden oldalon, négy oldalról. Az [alsó] általános Merkava tizenkettő – Mihály, Gábriel, Uriel, Rafael – mindegyikből három vonal van, HGT, ami tizenkettő. Egyénileg mindegyik tizenkettőt tartalmaz.

A spiritualitásban minden teremtmény tizenkét részből áll. Minden a legkisebbtől a teljes spirituális valóságig ugyanezzel a struktúrával rendelkezik és ugyanezekkel a tulajdonságokkal. Ha csak egy kis részt kivágnánk, az egész szerkezet összes tulajdonságát magában hordozná. Ennélfogva nincs különbség általános és rész közözz a spiritualitásban, a mi világunkkal ellentétben, ahol a részek együtt formálnak egészet.

A spirituális világban a mennyiségnél jobban fontos: az egész nem a részei összegzéseként lett megteremtve. Sokkal inkább minden rész már egész; viszont ez viszonylagosan a mennyiségi új szinten tárul fel. A spirituális valóság csak a személy elérésében tárul fel, valaki vágyán belül. Ez azt jelenti, hogy elérjük a vágy formáit, amit a léleknek és a Fénynek hívunk, ami a vágyon belül cselekszik és ilyen formákat ad neki.

Kiderül, hogy ez egész valóság egy lélek, az Adam HaRison. Az összes világ, spirituális objektumok, (Parcufok), angyalok, és formák a vágy négy szintjét mutatják (mozdulatlan, növényi, állati, és beszélő). Az egész teremtésnek ugyanilyen szerkezete van. Ezen túl csak az Acmuto, a Teremtő lényegisége van, ami elérhetetlen. Csak feltételezni tudjuk, hogy ez a gyökere mindennek, amit feltárunk, de nem tudjuk elérni Őt.

cst

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,161 seconds.