Érzékelni a felső gyökereket azok ágain keresztül.
A Zohár, VaYetze (És Jákob eltávozott),” fejezetéből 250.-es szakasz: Azonban ő nem folytatta az útját azonnal. Inkább fogságban maradt és dolgozott hat évet Lábán nyájában, mivel ameddig Rachel nem lett terhes Benjáminnal, ő (Jákob) fogságban maradt. Amikor az idő elérkezett, és Rachel terhes lett Benjaminnal, Jákob felszabadult, és nem kérte Lábán engedélyét, a fogság befejezésére, és hogy egyesülhessen saját népével, a kívánt helyen, a szentség földjén.
A kabbala tudománya, speciális nyelvezetet használ, amit a “lombok nyelvének.” hívnak. Ha minden érzésünkben, gondolatunkban, szándékainkban, és tulajdonságainkban maradunk a „a mi saját érdekünkben” akkor csak ennek a világnak a realitását fogjuk érzékelni. Még a Tóra szavai is először olyasmit fejeznek ki a számunkra, ami ebben a materiális világban történik.
Azonban ha a szándékunkat „az adakozás érdekében” tartjuk, akkor a Tóra minden szava természetes módon transzformálódik bennünk a spirituális gyökerek és erők leírásába. Érthetővé válik a számunkra, hogy a Tóra egy szót sem szól, materiális objektumokról, (mint nyáj, Lea, Rachel, Jákob, és így tovább) vagy ezek pszichikai cselekvéséről. Sokkal inkább minden erőkről szól (vágyak és a Fény) amiket mi érzékelünk, és amikkel kapcsolatba kerülünk.
Ezt minden probléma nélkül képesek vagyunk érezni, mivel a felső érzékelés és gondolkodás, sokkal erősebb, mint az alsó. Ezért amikor a Tórát olvassuk, soha többé nem tűnik úgy, hogy a materiális világot írja le. Ugyanis mindent a korrekció belső szintjén érzékelünk.
Az idő ezen pontján, mi csak az alsóbb materiális világot érzékeljük. Ezért minden, amit olvasunk, vagy hallunk a kiváltott képeiról ennek a világnak, mint birkanyáj, kút, asszony, férfi, és különböző cselekedetek, amelyek ismerősek a számunkra, és amelyek ennek a világnak a részei.
Az erőfeszítések, amikor olvassuk a A Zohárt, a következő gondolatokat kell, hogy tartalmazzák::
A Zohár kizárólag a közöttünk levő kapcsolat mértékeiről beszél;
Mi a spirituális erők megkülönböztetésére törekszünk (az adakozás vágyai) önmagunkon belül, amik ennek a világnak a szavaival vannak megnevezve.
El kell képzelnünk ezeket, és megpróbálni felfedezni ezeket, mint egy kisgyermek, aki próbálja megérteni egy új játék szabályait, ahogy azt a fejlődése megengedi. Ezáltal, felemelkedünk, ennek a valóságnak az ágaitól, a Felső Világok gyökeréig. Lépésről lépésre, megpróbáljuk megkülönböztetni a Felső gyökereket; ezek az erőfeszítések fejlesztenek bennünket, mint egy gyermeket.
Ezért nem csupán figyelni kell a szavak hangzására, amikor olvassuk a Zohárt. Inkább, ahogy Baal HaSulam írja a Tíz szfíra tanulmánya bemutatása– ban 155-ös szakasz, “Habár ők nem értik, amit tanulnak, a sóvárgáson és a hatalmas vágyon keresztül megértik a kabbalát, ésfelébrednek a rájuk vetődő Fénytől, ami körülöleli a lelküket.”
Az erőfeszítések elvisznek bennünket a megértéshez, és a Reformáló Fény bevonzásához, amely korrigál minket. A korrigált vágyainkon belül, elkezdjük megérteni és érzékelni mindazt, amiről a Zohár beszél.
