Az áldozat egy mód, hogy megközelítsük a Teremtőt
Rabas cikkéből: „A a gyökér és az ág anyaga”: Fontos elválasztani a belsőt a külsőtől. Egy külső ágnak passzolnia kell a spirituális gyökeréhez, de egy belső ág létezhet a külső gyökér nélkül.
Azért, hogy „Izrael földje”, ami a spirituális gyökérből, a „Malhutból” ered (a Teremtő irányításából), az emberi szívben megjelenjen, nem fontos, hogy fizikailag is Izrael földjén legyen. Egy ember megkapja a Teremtő jelenlétét (Sekina) és érdemes a nagy elérésre, amíg az izraeli határokon kívül van, mint sok nagyszerű Kabbalista, aki külföldön él.
A „Belső” a szívben található munkát jelenti, aminek semmi köze a „külsőhöz”. De ugyanakkor a „külső” hihetetlenül fontos. Például van egy törtvény, hogy egy ember „Minyanban” (tíz ember) imádkozzon, de felesleges megnézni a spiritualitás szintjét, amit elértek; bármilyen tíz ember imádkozhat és olvashat a Tórából. De kilenc tökéletes, igaz embernek tilos együtt imádkoznia.
Az anyagi cselekedeteket („ágakat”) nem szabad összekeverni a hozzá tartozó spirituális cselekedetekkel („gyökerek”). A földi cselekedeteknek (evilágunk hagyományainak) semmi köze az ember spirituális szintjéhez és nincs eszköz, ami meghatározhatná azt. Bárki hozhat áldozatot a templomba, de csak kevesen képesek spirituális áldozatra, azaz az egoista vágyaik korrekciójára a Felső Fény által.
Bárki képes különbséget tenni azok között a vágyak között, amit adományozóvá lehet emelni („szentek”), és az adományozás szintjére lehet emelni („Templom”), azaz a Malhutot a Bina szintjére képes hozni. A Malhut egy „házat” jelent, a Bina a „szentséget”. A Malhut felemelkedik a Binához, így létrehozzák a „szentség házát” (egy Templomot) a Binában.
Minden „belső” cselekedetet, amit egy ember végez és megjelenik a Binában, „áldozatnak” hívunk. A Fény segítségével, egy ember képes az „ásványi”, „növényi” és „állati” vágyait altruistává „beszélő” szintű vágyakká változtatni.
Minden vágy korrekciója a Fény három hatása miatt történik: „ Kohen” „Lévi” és „Izrael”, így hasonlóságot és összeolvadást okoz a Teremtővel. Ezt „áldozatnak” (Korban), hívjuk, ami azt jelenti, hogy közelebb (Karov) kerülünk a Teremtőhöz. Ezek a lépések határozzák meg egy ember spirituális magasságát.
A spiritualitással kapcsolatos cselekedetek fizikai alkalmazása irracionálisnak tűnik ebben az anyagi világban, és ezt úgy hívjuk, hogy „parancsolatok”, ami tradíciókat vagy rituálét jelez (Minhag). Nem függenek a ténytől, hogy egy ember elérte a spiritualitást vagy nem, vagy hogy tervez-e korrekciót tenni a spirituális gyökereiben.
A mi világunkban elkövethetünk bizonyos anyagi cselekedeteket, amik a spirituális tetteket tükrözik vissza, de ezek valójában csak folklór szokások. Nem javítanak ki minket, vagy a vágyainkat, és ezt ki tudjuk jelenteni az alapján ha megfigyeljük az embereket, akik betartják azokat.
Azért, hogy korrigáljuk a vágyainkat, kapcsolatba kell kerülnünk a Felső Fénnyel, ami cserébe átváltoztatja őket az adományozás szándékán keresztül.
