Dr. Michael Laitman

Az áldozat egy mód, hogy megközelítsük a Teremtőt

Rabas cikkéből: „A a gyökér és az ág anyaga”: Fontos elválasztani a belsőt a külsőtől. Egy külső ágnak passzolnia kell a spirituális gyökeréhez, de egy belső ág létezhet a külső gyökér nélkül.

Azért, hogy „Izrael földje”, ami a spirituális gyökérből, a „Malhutból” ered (a Teremtő irányításából), az emberi szívben megjelenjen, nem fontos, hogy fizikailag is Izrael földjén legyen. Egy ember megkapja a Teremtő jelenlétét (Sekina) és érdemes a nagy elérésre, amíg az izraeli határokon kívül van, mint sok nagyszerű Kabbalista, aki külföldön él.

A „Belső” a szívben található munkát jelenti, aminek semmi köze a „külsőhöz”. De ugyanakkor a „külső” hihetetlenül fontos. Például van egy törtvény, hogy egy ember „Minyanban” (tíz ember) imádkozzon, de felesleges megnézni a spiritualitás szintjét, amit elértek; bármilyen tíz ember imádkozhat és olvashat a Tórából. De kilenc tökéletes, igaz embernek tilos együtt imádkoznia.

Az anyagi cselekedeteket („ágakat”) nem szabad összekeverni a hozzá tartozó spirituális cselekedetekkel („gyökerek”). A földi cselekedeteknek (evilágunk hagyományainak) semmi köze az ember spirituális szintjéhez és nincs eszköz, ami meghatározhatná azt. Bárki hozhat áldozatot a templomba, de csak kevesen képesek spirituális áldozatra, azaz az egoista vágyaik korrekciójára a Felső Fény által.

Bárki képes különbséget tenni azok között a vágyak között, amit adományozóvá lehet emelni („szentek”), és az adományozás szintjére lehet emelni („Templom”), azaz a Malhutot a Bina szintjére képes hozni. A Malhut egy „házat” jelent, a Bina a „szentséget”. A Malhut felemelkedik a Binához, így létrehozzák a „szentség házát” (egy Templomot) a Binában.

Minden „belső” cselekedetet, amit egy ember végez és megjelenik a Binában, „áldozatnak” hívunk. A Fény segítségével, egy ember képes az „ásványi”, „növényi” és „állati” vágyait altruistává „beszélő” szintű vágyakká változtatni.

Minden vágy korrekciója a Fény három hatása miatt történik: „ Kohen” „Lévi” és „Izrael”, így hasonlóságot és összeolvadást okoz a Teremtővel. Ezt „áldozatnak” (Korban), hívjuk, ami azt jelenti, hogy közelebb (Karov) kerülünk a Teremtőhöz. Ezek a lépések határozzák meg egy ember spirituális magasságát.

A spiritualitással kapcsolatos cselekedetek fizikai alkalmazása irracionálisnak tűnik ebben az anyagi világban, és ezt úgy hívjuk, hogy „parancsolatok”, ami tradíciókat vagy rituálét jelez (Minhag). Nem függenek a ténytől, hogy egy ember elérte a spiritualitást vagy nem, vagy hogy tervez-e korrekciót tenni a spirituális gyökereiben.

A mi világunkban elkövethetünk bizonyos anyagi cselekedeteket, amik a spirituális tetteket tükrözik vissza, de ezek valójában csak folklór szokások. Nem javítanak ki minket, vagy a vágyainkat, és ezt ki tudjuk jelenteni az alapján ha megfigyeljük az embereket, akik betartják azokat.

Azért, hogy korrigáljuk a vágyainkat, kapcsolatba kell kerülnünk a Felső Fénnyel, ami cserébe átváltoztatja őket az adományozás szándékán keresztül.

cst

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,965 seconds.