Az ima az ima előtt
Ne hibáztasd a Teremtőt, ha a spirituális előrehaladásod nagyon lassú és észrevehetetlen! Először és mindenekelőtt a vágyat kell feltárnunk magunkban. Enélkül nem leszünk képesek érezni a változást az állapotainkban.
Ha nem érzem még a spirituális világot, az azt jelenti, hogy még nem is akarom azt. Itt van, közel hozzám, de nem akarom meglátni és ezért nem akarom feltárni azt. Nincs ajándék Fentről. Ahogyan a spirituális világot feltárom, az csak a vágyamtól függ. Mihelyt a vágyam növekszik és eléri a következő, spirituális világ szintjét, azonnal feltárom azt. De ha nem érzem a szükségét, akkor nem tudom feltárni.
Minden egy embertől függ. A feladatunk az, hogy hatást gyakoroljunk egymásra annak érdekében, hogy helyesen vegyük észre a vágyunkat. Kiálthatunk és éghetünk a vágytól, de ez egy hibás dologra történő vágyakozás, mennyiségben és minőségben is.
Nekünk egy tisztán felismert vágyra van szükségünk, ahol a vágy minősége a legfontosabb dolog: Mit akarok valójában, attól eltekintve, hogy mennyire is akarom azt. A spiritualitásban a mennyiség nem számít, a minőség számít. A spirituális vágy minőségét „erőnek” hívjuk. A vágy erejét az határozza meg a spiritualitásban, milyen éles és pontos az, és mire irányul pontosan. Folyamatos aggodalommal jár, hogy a vágyad a helyes irányba tartson.
Ha az embereket megkérdezed, hogy hogyan képzelik el a spiritualitást és mire vágynak, különböző választ kapsz minden embertől. Ezt csak úgy lehet felismerni, ha a csoportban dolgozunk, és a Fény segítségét használjuk, amit a tanulás alatt mi mind magunkra vonunk, mivel megértjük, hogy most nincs meg a helyes vágyunk az adományozásra és a hitre. Ennélfogva szeretnénk, ha a Fény jönne és példát mutatna és a vágyat megteremtené bennünk! Ezt hívják szükségességnek, az imának az ima előtt.
Viszont ha egy személy a csoportba kerül, onnan minden már rajta áll.
