A önhittség elválaszt bennünket a Fénytől
Mondva van: “Nem lehetek nyugalomban ugyanazon a helyen, mint az önhittség” Ahol az önhittség, a gőg, ott nem lehet Fény.
Először a vendég kiszolgálja magát a házigazda asztaláról élelemmel; nem érzi, vagy látja, hogy a házigazda létezik. Hirtelen felfedezi, házigazda létezését, és hogy az étel, amivel kiszolgálta magát, a házigazdától származik, és minden, ami az asztalon van, a házigazdához tartozik. Azt is megtanulja, hogy az étel az asztalon, nem csak úgy esetlegesen került oda, hanem sokkal inkább a számára készítették, mély szeretettel. Látja a házigazda szeretetét, és hogy erre valamilyen választ kellene adni. Ezért lesz képtelen kapni a házigazdától. Egyszerűen nem tudja, mit tegyen!
A probléma, nem a kapásban van, hanem a kapcsolatukban magában van. Nem akarom magam adósnak érezni, vagy csak egyszerűen nem akarok olyan helyen lenni, ahol a gyűlölet, vagy a szeretet túl intenzív. Sőt, a többlet szeretet egy akadály, mivel nincs semmi amivel viszonozhatnám, vagy válaszolhatnék rá.
Hogy viszonozhatnám a Teremtőtől érkező szeretetet? El tudom az élvezeteket fogadni Tőle, de ez az én állati részem, amely élvezeteket kap, de a Szeretete, az emberi szintre irányul bennem! Mit tehetek most? Ezen keresztül, az egész szívemmel való Felé fordulásra kényszerít engem. Vagy meg kell állnom, vendégségben Nála, vagy ki kell találnom a viszonzás módját.
Ezért leválasztom magam róla, önteltséggel, mintegy határolóként felhasználva ezt a gőgöt. Felemelem magam, a Teremtő felém való viselkedése fölé, a gyűlölet és a szeretet fölé, ahol ezek már nem ebben a formában léteznek. Ezek úgy működnek bennem, mint proaktív erők, , egy önvédelem, amely nem enged utálatot, vagy szeretetet éreznem.
Az önteltség, egy üres területről ered a teremtésen belül, és a kígyó nemzetségéből, a Végtelen Világ Malchutjából. Minden egyéb tulajdonság korrekcióra kerül, kivéve az önteltséget, mert ez választ le minket a Teremtőtől, és töri el a kapcsolatot vele.
Ha a csoportban vagyok, minden megengedett (konfliktusok, és egyéb) kivéve az önteltséget. Az önteltség által a személy elszigetelődik a környezetének hatásától, és ezáltal nincs lehetőség a fejlődésre
