Dr. Michael Laitman

Változz saját magad Teremtőjévé!

Kérdés:

Mi fog segíteni minket, hogy amikor a csoportra nézünk, csak a barátaink erősségét és ne a hibáit lássuk?

Válaszom:

A csoport egy nagyító lencseként szolgál, vagy szemüvegként, ami nélkül lehetetlen látni a Teremtőt. Csak akkor leszek képes látni Őt, ha a csoportra nézek. Ez a spirituális edényem, és a műszerem a Teremtő feltárására.

Csak a szeretet segít itt. A szeretet nyomást gyakorol az egóra, és ellentétes formában kezd cselekedni: mint a vágy, hogy örömet érezzünk, az adományozás érdekében felhasználva. Ennélfogva, a barátok fontosságának érzése rendkívül fontos.

A testi életben, amikor egy ember egoista célt alakít, egyrészt dolgozik, másrészt fizetést kap, harmadrészt vásárol valamit. Semelyik rész sincs ezek közül kijavítva. A spiritualitásban minden egy helyre egyesül: az erőfeszítés, az eredmény, maga a cél, és az eredmények egy egységes egész részei. Ezért nehéz számunkra megérteni a spiritualitást, mivel hozzá vagyunk szokva az anyagi világhoz, ahol minden el van választva.

Viszont meg kell értenünk, hogy a barát és én, a Teremtő és én, a közeli és távoli emberek, kicsik, nagyok, és velem egyenlők, mi mind a spirituális Klimet alkotjuk, amin belül feltárok mindent, még magamat is! Ameddig ez a Kli fel nem tárul, nem fogok létezni. Nem leszek más, mint egy teljes egoista csalás, amivel azonosulok. Amikor felfedezzük, hogy a csoport kollektív lelke mit foglal magába, akkor ebben felfedezzük magunkat és minden mást is.

Most csak a törés pontja van meg bennünk, a megszorítás, ami a spiritualitáson és a Teremtőn kívül helyezkedik el. Egy olyan érzetet kaptunk, ami az igazi valóságon kívül helyezkedik el, egy elképzelt, álomvilágban. Amíg álmodom, sikerül felépítenem az igazi valóságot, amibe belefoglaltatik a közösség, a Teremtő, és az autentikus önmagam, és így képes leszek belelépni. Mindeközben csak elképzelem az életemet.

A csoport jelent mindent ebből a jövőbeli valóságból, amit meg kell építenem. Ők, akik megépítik a spirituális világomat, a lelkemet. Valójában a lelkem az, ami gyülekezik ebből az illúziós, csalfa világból, egy álom-állapotból, amibe belesüllyedtem, annak érdekében, hogy megcsináljam a saját Teremtőmet. Ezt megtéve, én, a csoport, és a Teremtő, összegyűlünk és abszolút egységet érünk el, és összeolvadást.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,540 seconds.