A „Stimulátor” a spiritualitásban van
A Stimulátor a spiritualitásban van, mert egyszerűen azt jelenti, hogy építünk valami magunk között, egy vággyal, hogy megteremtsük a közös spirituális állapotunkat. Ez az állapot rajtunk kívül létezik, mint egy külső kapcsolódási pont, amivel mindig kapcsolatban lehetek. Folyamatosan kapcsolódhatok hozzá, és folyamatosan hozzájárulhatok azzal, amire képes vagyok. Szeretném megkapni a spirituális erőt – az életet belőle.
Ennélfogva a stimulátor egy spirituális minőség, mint a Bina. Pontosan így kellene hozzá viszonyulnunk. Ezért kell a virtuális teret körülöttünk a belső, spirituális terünkké változtatnunk. Minden vágyunkat, reményünket és gondunkat bele kell „dobnunk”. Mi a csoport és mi a kölcsönös garancia? Ez ott van! Dobj mindent bele, mint egy „postafiókba”. Ha minden erőfeszítésünket és a spiritualitás felé törekvésünket erre az egy helyre beletesszük, és csak spirituális életet nyerünk belőle, akkor pontosan ez az, amire szükségünk van.
Ez a tér virtuális egy külső értelemben, de belső értelemben ez egy hely, ahol az összes vágyunk, törekvésünk, és szándékunk koncentrálódik. Ezért ez a hely spirituális, és a Teremtő tárul fel benne. Mi magunk építjük meg a Teremtőt; nincs Ő rajtunk kívül. Mindez hihetetlenül komoly. Ez az idő eljött, hogy komoly gyakorlati munkát végezzünk.
A teljes kérdés az: Egy ember a „stimulátort” tartja-e a legfontosabb dolognak az életben, ahogyan a spiritualitást is? Vágyik-e arra, hogy ebből nyerjen inspirációt másik hely helyett? Ha igen, akkor az inspiráció, amit érez az spirituális, mert a kapcsolaton alapul közöttünk, ami a stimulátorban ölt testet. A nap végén meg kell látnunk, hogy a fókusz a közös gondoskodáson és az élet forrásán van, mindenki számára.
cst