Fény a fal repedésein keresztül
A Felső megmutatja nekünk az alsó részét, a Malchut-ot, mint egy fekete ürességet, amely semmi jót nem ígér. A “Felső Világ” (a spirituális világ) minden vonzó cél nélkül jelenik meg a számunkra. Közben ez a világ, amit mi az alsó Keterjének érzünk, legalább valamilyen örömet és élvezetet találunk.
Ebben az állapotban létezem, ahol még ez a világ is vonz engem, és a Felső állapot sokkal rosszabbnak tűnik. Jelenleg még az egoisztikus, kapni akaró vágyaimat sem elégítem ki, azonban a Felső még több vágyat tölt belém, ezzel a „javaslattal”: Az adni akarásban akarsz lenni!” Nincs semmim, és már a Felső is azt mondja nekem: „Gyerünk, oszd, meg amid van, másokkal!”
Ettől kezdve gondolkodás, és feltételek nélkül el tudom fogadni, amit a Felső, javasol, és nem a saját erőfeszítéseimen keresztül kapom meg. Csak a Fény ereje által tudom megtenni, anélkül, hogy tervet készítenék, és hogy reményem lenne az egoizmusom kitöltésére, és előnyök megszerzésére „ebben a világban”.
A legfontosabb a személy számára, az adakozás állapotának elérése. Akkor mindene meglesz, de csak azután, ha visszautasítja! Megkapja a beteljesedést (elégedettséget) már nem a megszerzésen, hanem az adakozáson keresztül.
Ez az, ahogy látnunk kell Elul hónapját, mielőtt elkezdődik az Új Év, valaki spirituális utazásának kezdete. ELUL, mint betűszó, azt jelenti, hogy “A szeretteimért vagyok, és a szeretteim értem vannak.” A Felső lenyújtja a kezeit, ezek között a kilátástalan feltételek között hozzám, hogy a segítségük által kiszabadulhassak az egoisztikus állapotból. Tény, ha a Felső ígérne nekem valami jót, soha nem lennék képes elszakadni az egoizmusomtól, mert hozzá vagyok láncolva az élvezet által.
Írva van: „a Teremtő az ember kezébe helyezte a jó sorsát” azáltal, hogy az életét sötétségbe és ürességbe meríti, azonban felfedi az ember számára, a kicsiny sugarát a Fénynek, a sötétségből való kivezető út megmutatásához. Ez a Fénysugár, nem egy materialista, anyagi elérés. A teremtő egy segítséget nyújt nekem, a spirituális utamon: elvisz engem a Kabbalista csoporthoz, ahol gyakorolhatom a szabad akaratomat, és megválaszthatom a korrekt környezetet.
A Fény kisugárzódik egy kicsit, ami azt jelenti, hogy ad egy érzékelést, ami adakozás, lényegében maga a Fény. Ez érezhetővé teszi a számomra, hogy a Fény felemelkedik az egoizmusom fölé, ahol nem fontos, hogy kitölt valami, vagy sem, mivel ami fontos, az csak, hogy kivel állok kapcsolatba.
A Teremtő megismerteti velem a következőt: Szenvedsz a testi állapotban, tehát nem keresel anyagi kielégülést. Ebben az állapotban, sokkal inkább felfelé tekintesz: Elgondolod, milyen egyéb létezés lehetséges, más értékek alapján, adakozásban, más dimenziókban.
Ez azt jelenti, hogy a Fénysugár rajtam ragyog a fal repedésein át, amely elszigetel engem a Felső Világtól, a béke és a teljesség világától (nyugalmat ad, az egoizmusomtól és annak állandó kielégítésére való törekvéstől).
