Ha a lélek fáj, ez azt jelenti, létezik!
A Teremtő kitalálta, hogy teremt egy lényt, aki eléri az ő szintjét és státuszát. Más szóval, ez a lény egész pontosan ugyanolyan lesz, mint a Teremtő!
De azért, hogy egyenlővé váljunk a Teremtővel, de maradjunk teremtett lények és ne olvadjunk bele, a lénynek két ellentétes erőt kell összeegyeztetnie, kapást és adást. Azonkívül, hogyan tud az ember bármit megérteni anélkül, hogy összehasonlítaná az ellentétjével? Ha engem ily módon teremtettek, akkor a körbevevő környezettel teljes harmóniában élek, teljesen összesimulva, és egységben mindennel, akkor én nem figyelek rá azaz érzem őt.
Az érzés csak valamilyen ellenerő eredményeként jön létre, amikor zavarva vagyok és hiányzik valami. Ez az a konfliktus, amit én érzek. Nem érzem, hogy van egy felettesem, amíg nem sért. Ha a fülem elkezd fájni, akkor érzem, hogy van fülem. Ugyanúgy nézzük és érezzük a világot köröttünk. Amíg minden rendben van, nem gondolkozunk rajta, mivel nem érezzük, ami körülöttük van.
Ezért, ha egy teremtett lény eléri a realitást (a spirituálist és a korporeálist is), konfliktusba kell kerülnie vele. Minden érzésben, tulajdonságban, gondolatban, vágyban és célban a lénynek opponálni kell a Teremtőt. És ez az, ahogy teremtve lettünk, ahogy azt a Teremtő akarta.
Ő a Felső Fény, és mi a vágy fekete pontja vagyunk, teljesen szemben Vele. De mégis lehetetlen csak a sötétségből fejleszteni, ami a Fény ellentéte. Ez elviselhetetlen fájdalmat okoz, és nem engedi meg az előrehaladást. Tehát a Teremtő specifikus realitást teremt: a Végtelen Világ Malchutja a rejtély teljes rendszere (a világok). Ez azért lett, hogy fokozatosan elmozduljunk ettől a végtelentől, ahol mi mindannyian az összeolvadásban létezünk, a Fényen belül, és lesüllyedjünk a létezés jelen szintjére.
Ez a teljes út miértünk történt, Nem kellett szenvednünk, mert előre (mielőtt bekerültünk ebbe a képbe) létrejött egy irányítási rendszer: ABYA (Atzilut, Beria, Yetzira, és Assiya) világa. Ami minket illet, mi a rendszer első állapotában tűntünk fel, és azt tapasztaltuk, hogy bekerültünk a rendszerbe és éltünk benne. És ne érezzük, hogy valaminek ellene vagyunk, és ki kell találnunk, mi az.
