A jó és gonosz között állva
A Zohar, VeYechi (And Jacob Lived),” fejezet, 244 bekezdés: A következő világ számára írva van: “A fa napjai az én népem napjai lesznek.” „A fa napjai az élet fáját jelentik.” Ugyanakkor az is írva van, „A halál elnyelődik örökre”, miután nincs változás és nincs halál az élet fáján.
Ez az út arról a szituációról szól, amikor az ember azon döntés küszöbén áll, ami a jó és a gonosz közötti választás Klipat Nogaban. Az egész rendszer a következőből származtatható: Egyrészt a Teremtő megtiltja Ádámnak hogy megegye a gyümölcsöt a tudás fájáról, de ugyanakkor küld Ádámnak egy nőt, aki bűn elkövetésére kísérti, hogy egyen a tiltott gyümölcsből
A két ellentét együtt létezik. Ami minket illet, nem kell összezavarodnunk, éretnünk kell a percepciónk meghasadását. Ehelyett realizálnunk kell, hogy a nagy egyet nem értés jelen van, minden állapotban, ami a Teremtőt kétarcúnak mutatja, és két attitűdünk van, amely arra van, hogy kínos helyzetbe rakjunk minket, ahol nem tudjuk meghatározni, hogy mit tegyünk, és arra kényszerülünk, hogy szükségünk legyen Rá.
Ez, amit Klipat Noganak hívunk, a szabadság szempontját mutatja. Ez a szabadság ezen specifikus pontban jelentkezik, ahol a Teremtő két attitűdje, a jó és rossz(ahogy ez volt), összejön, és lehetetlenné teszi, hogy ezt külön mondja, és eltüntesse a konfliktusokat, másokat, mint amiért a Teremtőt hívjuk.
