A világ nem büntetés, hanem munkahely
Írva van, „megtesszük s meghalljuk” vagyis lehetőségünk van egymáshoz való kapcsolatainkon dolgozni,a míg ebben a fizikai világban vagyunk, mindig eljátszva, „mintha akarnánk” egyesülni. Ezért vagyunk egy illuzórikus, hamis világban. Hogy segítsen ez, s nem, hogy büntessen!
A teremtő felé mozduló csoportban vagyunk és hazudunk magunknak, azt játsszuk, hogy spirituálisak vagyunk, ahogy a gyerekek játszanak felnőttesdit. Azt tettetjük, hogy vonzódunk egymáshoz és szeretjük egymást, miközben mindez csak megjátszás. És mégis, ezek a külsőséges erőfeszítések is ránk vonzzák a Javító Fényt és közelítenek a teremtőhöz.
Emiatt elérjük a kölcsönös felelősség (árvaút) állapotát , ahol minden ember biztosítja egymást, hogy segít a másiknak a szükséges inspirációt megtalálni s a szükséges erőket, hogy a javítás Fényéhez eljusson (a Tóra megkapásához- ld. Bál Ha Szulám cikkét, a „Matan Tórát”). Ez nem azt jelenti, hogy boldog vagyok és megszabadulok a gondjaimtól és hogy a közösség majd a gondomat viseli. A közös felelősség inkább csak a rossz ösztönünktől véd meg, mert lehetővé teszi, hogy a csak magunknak való kapni akarást felváltsuk a másikkal való törődéssel.És amennyire elkezdek törődni mások gondjaival, annyira abbahagyom a magamon való töprengést, vagy önsajnálatot.
Eközben az „Egyiptomi uralom” alatt vagyunk, ahogy a Kabbala a globális egoizmust elnevezte. Amennyire átmegyünk a közös felelősség terébe, kikerülhetünk az egyiptomi uralom alól, „megszabadulhatunk a rabszolgaságból”. Akkor aztán abbahagyjuk az önsajnálatot, és helyette a közösséggel fogunk együttérzést érezni.
És ha kikerülünk a kis belső egoista világunkból, elkezdjük érezni a külső valóságot. A vágy dönt mindenről, hisz ez a teremtés anyaga. Ha a közös felelősség által a közös vágy felé irányulunk, egy új világ tárul fel előttünk. Így haladunk át egyik világból a másikba.
