Megtalálva a legszentebb dolgot a világon
Miután egy Kabbalista csoportban számos évig tanult az ember, eljut arra a meggyőződésre, hogy a további előrehaladáshoz, szüksége van egy „idegen” erőre. Az ember számára több évet tesz ki, hogy elérje azt az érzést, hogy egyedül ő képtelen arra, hogy elérje a a spirituális világ revelációját, a Teremtőt. Kezdetben az ember úgy akar haladni, hogy tanulja a Kabbala bölcsességét, és ezért törekszik arra, hogy többet tanuljon. Később a terjesztésben való részvétellel akar haladni, azt gondolva, hogy erővel és hatalommal el fogja érni, amire vágyik.
Az ember minden mással asszociálja a spirituális haladást, kivéve hogy az adakozási vágyat elsajátítsa. Mindazonáltal, egy spirituális fejlődési folyamaton megy át, mialatt tanul a csoportban, és a Fény hat rá, a következő kérdés vetődik fel: “Mi történik velem? Elsajátítom-e valaha az adakozás tulajdonságát?” Az adakozás fokozatosan nagyobb fontosságra tesz szert a szemében.
Fokozatosan elkezdi érezni, hogy az adakozás nagyra értékelhető, nem lehet bármivel elérni a világon. Látja, hogy azok, akik elérték az adakozást, van valami olyan valamijük, ami annyira értékes, hogy nem lehet túlmenni az értékén. Mindezt a Fény befolyása realizálja. Ha az ember érzi ezt, akkor egyet fog érteni a csoport összes feltételével, így ezek fogják garantálni az adakozás minőséget. Ez az amikor az ember kész arra, hogy szövetséget kössön velük.
