A Sukkot ünnepe
Mi egoisztikus vágyakban születtünk, amelyek élvezetek megszerzésére irányulnak, azonban hirtelen néhány új vágy (a spiritualitásra), felébred ezen belül. Képesek vagyunk növelni ezt a vágyat, a környezetünk és könyvek segítségével, ahogy ezek elvisznek bennünket a saját világukba. Akkor az előző vágyak csökkeni fognak, elenyésznek, vagy éppen ellenkezőképpen növekszenek, azonban mi ezek fölé kívánunk kerülni, az adakozás vágyaiban.
Ezen a módon egy csata alakul ki bennünk, a kétfajta vágy között: a magunkra irányuló, evilági vágyak, és az adakozás vágya között, amely a Felső Világhoz tartozik, a Teremtő maga. Nekünk növelni kell, a Felső Egyetlenre irányuló vágyat, az adakozás vágyát, az ezzel ellentétes, ennek a világnak az élvezetire irányuló vággyal összefüggésben. Ez alkotja ez egész munkákat, és a szabad választást.
A választás csak a fontosság helyes megállapításából áll. Mit akarok fontosabbnak tekinteni: a vágyat, amely felfelé irányul, amelyből jelenleg csak egy kis ponttal rendelkezem, vagy a vágyat, amely lefelé irányul, ebbe a világba.
A Sukkot ünnepe (A Tabernákulum ünnepe) és az összes ezzel kapcsolatos munka, (felépíteni, egy speciális szerkezetet, a Sukkah-t) tulajdonképpen megmutatja nekünk, hogyan tudjuk növelni, ezt a kicsiny, a Felsőre irányuló vágyat. Ezt a vágyat nevezzük „veszteségnek”, mert úgy érzékeljük, mint teljesen feleslegeseket: valami adakozás, a felebarátok szeretete, egyesülés, Senki nem veszi ezeket a szép szavakat komolyan.
A Sukkah, egy ideiglenes szerkezet, szimbolizálja, az ilyen módon „elvesztegetett” vágyunk fontosságának a növekedését, amivel fölénk, és a világunk fölé nő, és felemeli az adakozást, a megszerzés fölé. Még ha folyamatosan érezzük is a teljességet, egy ideiglenes helyzetben tartózkodunk, és magunkat változtatjuk meg.
kn
