Hogyan segítsünk a Társunknak
Rabas cikke: “Mindenki segített a Társának” 1984 (vastag betűvel)
Képtelen vagyok a többiek segítsége nélkül előrelépni mert csak a társulással lehet a szellemiség világát elérni. A mi világunkban néha szükségem van segítségre valakitől, aki erős, gazdag, kedves vagy értelmes. És szükségem van segítségre olyantól is, aki egyenlő és hasonló hozzám.
meg kell értenünk, hogyan segíthetem a társamat. Ez az, amikor van gazdag és szegény, bölcs és ostoba, gyenge és erős?
A mi világunkban épp az emberek közti különbség miatt kell segítség; ott lehet lehetőséget találni a segítségre. De ha egyenlőek, nincs szükség segítségre. A segítség az olyantól kell, akinek van valamije, ami a másiknak nincs meg.
Ha mind gazdag és okos és erős? Akkor hogy segíthetnek egymásnak?
Általában nem örülünk, ha segítséget kell kérni. Szégyent , büszkeséget, irigységet érzünk. Nem könnyű elismerni, hogy valakitől szükségünk van valamire, és arra törekszünk, hogy elkülönüljünk.
Látjuk, hogy egy dolog van csak, ami közös: a szellemiség. Ahogy mondják: „Gond a szívben, megbeszélni mással”. Mert a magas szellemiséghez nem segít sem gazdagság sem tudás.
Egy jó hangulat a jóindulatú jövőbe vetett bizalom eredménye. De ha valaki tudja, hogy egyedül képtelen valamira, akkor elszomorodik.
Ekkor, az egyik ember tud segíteni a másiknak, ha látja, hogy rosszkedvű a másik. Írva van: “Önmagát senki nem tudja kiszabadítani a börtönből.”
Ha a mi világunk egy börtön, akkor csak egy velem közös céllal bíró másik ember tud innen kiszabadítani s bevezetni a Felső Világba.
A társ felvidíthat (ami azt jelenti, hogy erősítheti a bizalmamat, hogy elérem a célt). Vagyis kiemeli a helyzetéből egy élőbb hangulatba. Akkor bizalmat nyer az élet gazdagságában és úgy érzi, elérheti a célt.
Kétségbeesem, mert látom, hogy mások segítsége nélkül nem jutok el a szellemiség világába. nem erőltethetek senkit, de találtam egy társat, aki hajlandó segíteni nekem. És segít nem a tudása és a gazdagsága folytán, hanem mert vágyik a közös cél elérésére.
Kiderül, hogy mindenkinek figyelnie kell és gondolkoznia azon, hogyan segítheti a társát, hogy felviduljon lelkileg, mert mindenki találhat olyan helyet a másik esetében, ahol szükséget szenved és pont a társ segíthet neki valamit.
Ez nem azt jelenti, hogy szórakoztatni kell a társadat. csak az kell, hogy segítsünk neki ráérezni, hogy a cél elérhető. Akkor ettől feléled, fölemelkedik a testi léte felé, s e világ fölé, mely börtönnek tűnik. Ha valakinek ilyen társa van, akkor biztos lehet, hogy ki tud majd törni a börtönéből.
