Szeretetről és gyűlöletről szólva
Kérdés:
Mit jelent az, hogy “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”?
Válaszom:
A felebarát szeretet mint saját maguk szeretete azt jelenti, hogy egész világunk (kövületi, növényi, állati valamint az emberi szintjei a természetnek), és az egész Univerzum egy intergrált részünkké válik, mint “egy ember egy szívvel”. Mi mindent magunkhoz kapcsolunk, és azt úgy érzékeljük, mint “saját részünket”. Egyébként mi magunk nem létezünk!
A mi önzőségünk választ el minket egymástól, de efölött meg kell kapjuk az erőt felülről, a vágyat és a képességet, hogy képes legyek érzékelni minden egyes személyt, mint saját magamat, és még ennél is meélyebbre kell hatoljunk. Azt kell, hogy érezzem, hogy mindaz én magam vagyok. Azonban ez az “én” nem egy önző érzés, mivel a gyűlölet közöttünk az megmarad, sőt tovább növekszik. Én a többiekkel pontosan eme gyűlölet felett egyesülök, és ebben az esetben nevezem őket “felebarátnak”, vagy olyanoknak, akik közel vannak hozzám.
A “felebarát” az egy olyan személy, akit én gyűlölök, de ugyanakkor “szeretem őt, mint saját magam”. A “szeretet betakar minden bűnt” azt jelenti, hogy a korábbi gyűlölet megmarad, de szeretet lett hozzáadva.
A mi világunkban mindent az önző vágy hajt, akár adakozunk, akár megszerzünk. A spirituális világban azonban mi magunkat két ellentétes erő között találjuk: az adakozás és megszerzés erői között. Az önzőség folyamatosan növekszik, de az adakozás tulajdonsága azzal párhuzamosan ugyancsak nő. Ez a két tulajdonság segít engem annak az érzésnek az elérésében, hogy én a gyűlölet hegye előtt állok (Sínai Hegy, a Sinah-gyűlölet szóból). Azonban mindez előtt keresztül kell menjek “Egyiptomon” – az önzőség rabszolgatartásán, a Fárao keze altt. El kell jussak annak meggyűlöléséhez, és el kell attól meneküljek, keresve azt az erőt, mely képes azt korrigálni.
Amikor én a gyűlölet hegyének lábánál állok a felebarátom irányában, meg kell mondjam vajon valójában készen állok-e a többiekkel való egységre, hogy szeressem őket a gyűlölet felett, és hogy velük “egy ember egy szívvel” kapcsolatra lépjek. Amennyiben keresztül mentem az összes csapásán és járványán az önzőségnek (Fáraó), és úgy érzem eléggé megszenvedtem már, akkor beleegyezek mindebbe! Mindezt azért mert jobban meggyűlöltem önzőségemet, mint ahogy felebarátomat gyűlölöm.
Beleegyezek mindebbe arra gondolva, hogy mindez lehetővé teszi majd számomra a Teremtő felfedezését. Később azonban megértem majd, hogy a felebarát szeretete, és az ő iránti adakozás teljesít, elégít ki engem igazából. Többé nem követelek semmit ezért cserébe, csak ezt akarom. Maga az adakozás cselekedete az ami megtölt, kielégít engem, és ez az, ahogy egyenlővé válok a Teremtővel.
hzs
