A csoport az én árnyékom
A csoport az én másolatom, árnyékom, csak úgy ahogy én vagyok a Teremtő árnyéka. Sokkal többet kapok a barátaimtól, mint amit én teszek értük. Ez nem tőlük függ, vagy az ő viselkedésüktől, kizárólag az én feléjük való hozzáállásomtól. Ez a környezet szintén maga a Teremtő. Ez lehetőség, amit Tőle kaptam, a Vele való munkára, egy illúziót hoz létre a számomra, mintha valami létezne rajtam kívül, közben azonban a tény az, hogy csak a Teremtő létezik rajtam kívül.
Ezért mindig ébernek kell lennünk a környezetünkkel szemben, addig, ameddig elérjük azt az állapotot, ahol a környezet befolyásol engem, tehát én vágyom az egységet a Teremtővel ezen keresztül. Nem tudom elérni a Teremtőt, a környezet nélkül, mert a környezet egy külső eszköz a számomra, amelyen keresztül látni fogom a Teremtő képét.
Ha én nem vágyom az egységre a csoporttal, akkor nem egyáltalán érem el a célt, ami a Teremtő. Mindezek után ki az én szomszédom? A törés ereje, ami a spiritualitásban helyezkedik el, kettéoszt engem: saját magamra, és a szomszédomra. Miért? Ez annak az érdekében történik, hogy felfedezzem, a Teremtővel való egységem hiányát.
Amilyen gyorsan képes vagyok ezt a környezetet közel hozni magamhoz, még akkor is, ha ha ez idegennek látszik a számomra, a legtöbb, amit megtehetek, hogy közelebb kerülök a Teremtőhöz. Szándékosan vagyok kettős érzékeléssel ellátva, tehát egy részemet, mint idegent érzékelem, és gyűlölöm.
Ezért a “szeresd felebarátodat, mint önmagad” a legfontosabb törvénye a Tórának. EZ az egyetlen dolog, amit a Fény korrigál, és semmi más korrigálni való nincs. Azonban ha nem kérem ezt a korrekciót, akkor minden erőfeszítésem elveszett. Minden más csak pusztába kiáltott szó.
kn
