Ha a szívpont felébred az emberekben, így vagy úgy, de elérnek a Kabalához. A kabbalah elmondja hogy realizáljuk e pontot mely megalapozza az élvezet vágyát, hogy építsünk ernyőszűrőt a vágy feletti kavana (szándék) által, és új szinten élvezzünk. Az öröm most abból jön, ha képes vagyok ádni és azonosulni az elemi felső Erővel mely e vágyat teremti s a pontot belém plántálta, amivel fel tudok emelkedni a vágy fölé és beleolvadni a felső Erővel.
A teremtmény a teremtő iránti vágypontból és vágyból áll, és javításokat visz véghez s a pontot kitágítja szűrőernyővé. A szűrő felett képes ádni a Kreátornak, a Fénynek, úgy, ahogy a Fény, a teremtő ád a teremtménynek s ez örömet hoz.
Aztán ebben az állapotban a teremtmény látja, mi a helyesebb egy-egy pillanatban: üresnek maradni vagy betölteni a vágyát. A vágyában átélt állapot adja a jó alapot annak vizsgálatára, hogy ád vagy nem.
Hogy eltávozzon önmagától a teremtmény az örömvágyban fájdalmat érez, majd szenved, de a fájdalom felett ád ám, s ennek örvend.. És végre eléri azt az állapotot, amikor a vágya/akarata nem önmagáért teljesül, (mert ez történik, a megszorítások és a Fény távozása után, mikor a teremtmény elkezdi a szűrőernyő fölött akarja növelni az örömet) s akkor a teremtmény azt élvezi, hogy a Teremtő akarata teljesül.
Mikor elértük a “Szimchat Tórá-t” (a Tan Örömét), ez azt jelenti hogy tudjuk használni a Javító Fényt, hogy vele maradjunk mindig ádók, örömteliek, “ád hogy ádjon” szinten és “kap de ád ám” szinten. Akkor jön igazán az öröm, ahogy írva van: ” Az öröm a jótettek jutalma”, az önfegyelem az önbecsülés fényét növeli. A Jótettek két kapuban történő ádást jelentenek: két részében a lelkemnek: GE (Galgalta Eynaim, koponya-szem) és AHP(Awzen, Hotem, Peh – fül-orr-száj)
