A Teremtő félelme az ő kincse
Báal HaSzulám, Sámáti #38, “A teremtő félelme az ő kincse”: Kincstárában a Teremtő csak az Ő félelmét tartja.
Négy szintje van a fejlődésnek:
1. Ez az anyagi világ, ahol létezünk;
2. A „felkészülés” foka : akiknek van szívpontjuk s fontosabbá lesz mint ez a világ, az egoizmus, ezen a szinten léteznek
3. Megtérés (kijavítás, tikun) félelem miatt a Bina, Hafec Heszed szinten,ami által igaz emberré válunk. E szinten a vágy 613 lélekrésze kijavítódik és tud „ádni az ádásért”.
4. Megbánás (tikun) ahol a 613 vágyrész kijavítódik és tudunk „kapni az ádásért”
A félelem fokozata nagyon fontos; ez a küszöbe a teremtőhöz való hasonulásnak. A Fény fokozatosan az egoista vágyakat növeli, ha megszűrjük őket és föléjük emelkedünk, és igyekszik rákapcsolódni a szívpontra. Később, a szeretet szintjén elkezdi úgy használni a vágyait, hogy „kap de ád ám”.
Így, a félelem fokozata olyan kelyhet jelent, amikor feltárjuk a Teremtőt( a Vég nélküli Fényt) amelyik eléri a következő lépcsőt,a szeretetet. A fokok a maguk sebességével változnak és csakis a félelem miatt kell aggódni, hiszen félelemnek nevezzük azt a szorgalmas munkát, amivel a szűrést végezzük, hogy a Visszhangzó Fény mindig a vágyaink fölé emeljen.
Persze az egész munka a Fény által történik, nekünk csak kérni kell magunknak ezt. A társaság feladata hogy ezt a célt követve ennek jelentőségét, fontosságát fenntartsa és mutassa és ezáltal létrejön az általános kehelyben a kapcsolat: ami maga az a szándék, hogy ádjunk és felemelkedjünk az egoizmus fölé.
