Ott a közös terem a jó és a rossz közt
A kérdés:
Tudjuk, a teremtés célja, hogy érezzük a terem tőt éppúgy, ahogy a társunkat a közelünkben. De tényleg lehetséges így érezni a Terem Tőt?
A válasz:
Lelkiségi („szellemi”) érzékeinket építjük fel (a hordozó kelyhet) s az fogja majd érezni a Terem Tőt, éppoly tisztán, ahogy most a társunkat érezzük. A különbség felismerésének képessége, a nem-azonosság én köztem s a társam közt az a tulajdonság, ami kialakítja a képességet, hogy érzékeljek valamit magamon kívül, ami maga a Terem Tő.
Itt kerülök olyan állapotba, hogy megtanulom, mi vagyok én, és mi az, ami rajtam kívül van. Az világos, hogy ezeket a társakat nem azért kapom, hogy önző módon általuk kerüljek jobb helyzetbe ebben a világban. Fordítva, azért adattak nekem, hogy célra törően használjam őket: ádást nyújthatok nekik, s ezzel megtanulhatom, mi az ádás.
Itt kezdem felfogni, hogy a többi ember hordozza a világát, ami eltér az enyémtől, és a céljuk nem kizárólag az, hogy engem szolgáljanak. Ezeket az észlelési finomságokat (hogy mi vagyok én és a többiek) elérem és ezáltal leszek képes érezni a Terem Tőt.
Teremtés igazoló leszek ezáltal, hisz úgy van teremtve, hogy képes legyek a valóságot elérni a legalacsonyabb, nyomorult pontról (az evilágból) amely teljesen független és elvágott a lelkiségi teremtől. Ezáltal kapom meg a függetlenségemet és ettől a ponttól kezdve kezdhetem el elérni a valóságot.
Itt megszorításokat készítek, lehasítom az „Én”-ről és a társakról és így magamat független realitássá alakítom, a Tifferet „középső harmadában”. Ekkor minden rajtam kívülre kerül: a jó, a rossz, a Terem Tő és a teremtmények. Közben felemel magam „magam” fölé és egy szabadon lebegő pont leszek. Végre képes lettem az énrám ható, nekem adott mindene rőt úgy kiegyensúlyozni, hogy teljesen egyensúlyban maradok s az „Énem” középen lebeg a levegőben!
Ott maradok középen teljesen függetlenül és szabadon, mert az engem befolyásoló adott erők fentről és lentről kiegyensúlyozzák egymást. És ezt én csináltam magamtól! tehát eldönthetem, hogy mit is akarok ezen a szabad középponton, az úgynevezett „középúton”,a Tifferet középső harmadán, és nem billenek semerre. Elhatározom, hogy a lelkiségit akarom, a Terem Tőt, Aki ezen a rendszeren kívül található. Hisz ő a Tő minden számára, és én Őrá vágyom.
