Valóság, vagy a vágyak káosza?
A Zohár, VaYechi fejezet (És Jákob Élt), 8O8. pont: Amikor Jákob összegyűlt (összeállt), a hold ragyogott és a felső nap, a ZA (Zeir Anpin) szerelme felébredt irányában. Mindez azért van, mert amikor a nap, Jákob felébred, egy másik nap a ZA ugyancsak felébred. A ZA a Nukvához csatlakozik, és akkor a hold – a Nukva_ ragyog a ZA által.
Mindez csakis egy olyan személyről szól, aki elérte, megértette a spiritualitást. Mindefajta változások jönnek létre a személyen belül, mivel az ő megszerzés iránti vágya álladóan megújul a korrekció hiánya, majd a korrekció elérése folytán, a személynek különböző formákat megmutatva az általános, változatlan spirituális állapotból. Minden állandó kivéve magamat, és magamon belül minden állandóan változik.
Azonban ahogy azt Báál HaSzulam elmagyarázza az “Elősző a Zohár Könyvéhez” cikkében, mi a világot egy “kamera” segítségével érzékeljük, mely a valóság képét kivetíti számunkra egy “képernyőre” az agyunk egy részében. Ezért van az hogy úgy tűnik nekünk, hogy minden kívül történik, ahelyett, hogy az bennünk belül történne.
Kiderül, hogy a körbevevő valóság az én vágyaim, gondolataim, és az azok közötti kapcsolatok káoszának kivetülése. A valóságban ez nem is káosz, az csak úgy tűnik nekem, mivel én még nem tudom, hogy belső Resimóim milyen sorrendben jelennek meg bennem.
Azonban amikor azok egy bizonyos szekvenciában megjelennek, akkor én elkezdem látni a változásokat az állandó Felső Fényben. Ezek a Resimók hirtelen elrejtik ezt a Fényt, és különböző manifesztációkban jelenítik azt meg, különböző “színeket” lefestve, azoknak különböző formákat, képeket adva. Mindeközben úgy tűnik nekem, hogy mindez valahol kívül történik, bár mindezek a Resimók belül ébrednek fel. Ez az ahogy a Zohár elmagyarázza azokat a folyamatokat, melyek magunkon belül történnek.
hzs