Ébredj és nézz magadra
A szellemiségi ösvény elején az emberek nem tudják még megkülönböztetni, mi történik velük. Mindig az az érzés igaz, amiben vannak. Nem tudnak magukra nézni oldalról és megfigyelni a külső hatást, ami a teremtőtől jön. Még nem látják a „laboratórium” falait maguk körül.
Amikor az öröm-kapó akarat oldalára kerül valaki, akkor automatikusan reagál a történésekre: elugrik az örömtől vagy beleesik egy melankóliába. Eltemetik az egoizmusának állapotai.
Azonban, ahogy dolgozik magán belül és a csoportban, elidegenedik a saját vágyaitól és lehetősége lesz elemezni: mi okozza ezt az állapotot, hogy függ össze a csoporttal, a tanulással, a Teremtővel? Már nem érzi magát kísérleti állatnak, hanem a teremtő oldalára kerül, aki megmutatja neki mit tesz vele.
Ettől válik a személy emberivé, az állati fokozat fölé emelkedik a vágyaiban – az emberi fokozatra. Most megérti, mi a célja azoknak a kellemetlen helyzeteknek, amikor annyira erőtlen, Fény-telen, és inspiráció nélküli, hogy nem képes a Forrásra, a teremtőre irányítani a figyelmét.
Miért küldi a teremtő ezeket az állapotokat? Azért, hogy közelebb vonja őt a teremtőhöz egy kéréssel. Csak így tud engem felébreszteni. A kellemes érzések alatt elfelejtjük Őt, de az üresség az ellenkezőt okozza: kérdéseket vet fel. HA rosszul bánnak velem, tudni akarom az okát, de ha jó a sorom, nem érdekel, miért van úgy.
Ezért van, hogy a bajok ébresztenek fel, s akkor kell megértenem, hogy ezzel hívogat a teremtő. Így mutatja meg, hogy Tőle függök; magához hív, hogy együtt jöjjünk el a Fáraóhoz.
Ekkor kezdem el felfogni, hogy nincs rossz és hálás leszek a „rosszért” éppúgy, mint a jóért, mert a rossz segít előrejutni, közeledni a felső Erőhöz, kérve a kijavítást. Ha az ember a helyes álláspontról értékeli a helyzetét, ha az érzéseit elemzés tárgyává teszi, akkor eljut az ész feletti hithez, ami mindig előremozdítja.
kgy
