A hiány megelőzi a lényt
A kapniakarás evolúciója hosszadalmas folyamat. A Kabbalah bölcsessége mindig a vágy (a kapni-akarás) változásairól beszél. Baál HaSzulám elmagyarázza, hogy e folyamatban a vágy (hiány) mindig megelőzi a teljesülést (létet).
Előbb valaminek a hiányát érzem, aztán megszerzem, ami hiányzik; egyik követi a másikat. Ugyanakkor a hiány a vágy, a kapni-akarás fontosabb, mint a kitöltés, mert a hiány határozza meg a kitöltést.
A szellemiségben ez a törvény pontos, engedmény nélkül működik, s ha a teremtmény nem akar fölmenni a következő lépcsőfokra, akkor nem kell fölmennie; közelébe se jut. Minden a felkészülésen múlik, a kiteljesedés hiányának érzésén. Ezért van, hogy a hiány megelőzi a létet.
E törvény értelmében, minden teremtményi szint alakulásának rendje: az ásványitól a növényin, az állatin át a beszélőig e szerint alakul. Az ember is állati szinten születik, s aztán fejlődik csak ki a neki kijelölt szintre. A belső világunkban is láthatjuk ezt . Amilyen sokféle az emberiség, oly sokfélék a vágyai, s a négy szint az osztályozásban lehetséges: az ásványitól a növényin, az állatin át a beszélőig (az emberen belül).
Hogy néz ki az emberiség beszélő szintje? Azok az emberek, akik a tulajdonságaikat a teremtővel hozzák azonos alakúságba, a Hozzá való ragaszkodásban. Erős vágyat szeretnénk e magas célhoz s ezért mindkét oldalra szükségünk van: néha elutasítjuk a szellemiség világát, nem értjük, nem érezzük, nem értünk egyet vele, máskor vágyunk rá és valami mélynek, életszerűnek, jónak látjuk.
Tehát egymást váltja a hiány és a lét, a Fény és a sötétség, s mindkettőből alakítjuk ki a pontos, egész vágyat. Azért lépünk társulásra, mert megértjük, hogy nincs más út az egységre. csak a társak között tudom kifejleszteni ezt az új vágyat, hogy alaki azonosságra lépek a teremtővel, és nem önzően fordulok hozzá kérésekkel. A csoportban magamba szívom az adás értékét, s ezzel párhuzamosan felfedezem, milyen erősen gyűlölöm ezt.
Nem félek ettől, hogy nem bírom elviselni saját gonosz oldalam feltárulását, amit hiánynak neveznek a létezést megelőzően, a szabadulásra való felkészülés ez. Önmagamra találok a gyűlölet hegyének tetején (Szináj héberül gyűlölet), és ott követelem a létezést, a lényiséget, a teremtővel való alak-azonosságot. Akkor a Kijavító Fény elvisz a Forráshoz.
kgy
