A szívek egysége
Kérdés:
A Gyűlésen hogyan kombináljuk a belső támadást és az újakkal való törődést az egész világban?
Válasz:
Először is nem az egész világra, hanem csak a gyűlés résztvevőire fókuszálunk. Aki jelen van s aki a szívével részt vesz velünk együtt. A Gyűlés a szívek össszejövetele, akik készek egyesülni hogy alak-azonosságra (forma-ekvivalencia) jussanak a Teremtővel. Alkotunk és összekötünk vágyakat, hogy hasonlóvá válva a Teremtőhöz (adóhoz) feltárjuk Őt.
Minden vágyunk célja, hogy egyesüljünk azért, hogy kölcsönös adásra jussunk: ebben az adásban feltárjuk a Felső Fényt, a teremtőt, a forma-azonosság törvénye szerint.
Csak azokról beszélek, akik résztvesznek ebben. Ha csak kicsit vesz részt valaki, mint egy gyerek, akkor is része ennek. de közben a világ többi része a látómezőmön kívülre esik.
Persze terjesztjük az információkat a médiában, de csak azokat érezzük, akik részei e mozgalomnak. A Gyűlés egy belső terjesztési tett magunk között. A kölcsönös összekapcsolódás, a szövetségünk, a kölcsönös biztosíték (árvut) és a Tóra elfogadása.(kabbalat Tóra). Nem azért csináljuk, hogy valamit közöljünk a világgal. A tetteink befelé irányulnak és nem szórjuk szét a figyelmünket a külsőséges dolgokkal.
At the Convention we are facing our common task just as if we were standing around Mount Sinai. That task is unity. A “tribe of slaves” comes out of Egypt and they run away in the darkness, not knowing or understanding anything. They don’t even know where to run. Instead of honor, there’s an escape; instead of confidence, there’s fear and helplessness. Yet this sensation is correct and good.
Miután a Szináj hegyéhez jöttek, amely a harag és gyűlölet feltárása, döntést hoztak, hogy odalépnek hozzá, mert nincs más útjuk. Senkinek sincs kiútja: most és itt kell dönteni, hogy vágyjon arra, hogy megtörténjen ez. Mindenkinek teljes erővel kell ezt akarnia. Hogyan valósul meg? Az már nem a mi gondunk. A Teremtő majd befejezi, amit elkezdett, nekem csak igényelni kell.
Még ha nem is értek ezzel egyet a szívem mélyén, és szorongok tőle, akkor is, felsírok, mint a gyermek, hogy nem bírom tovább kölcsönös biztosíték nélkül.
kgy
