Természetes tulajdonságunk az önszeretet – egy egoista erő, amely gyűlöletet és elutasítást szül. Így érzékeljük önmagunkat kezdetben. Ezzel szemben a világban minden a kölcsönös kapcsolat, a szeretet és vonzás ereje által működik.
A Kabbala pontosan ebben az értelemben beszél a szeretetről – teljesen függetlenül attól, amit a hétköznapi életben „szeretetnek” nevezünk. A szeretet itt azt jelenti, hogy magamba foglalom a másik vágyát, hogy a lehető legjobban beteljesítsem azt.
Ez a jelenség a Közvetlen Fény négy fázisában gyökerezik.
Az első szakasz (Behina Álef) bevezeti az öröm iránti vágyat.
A második szakasz (Behina Bét) a másik örömére való vágy, amely megérti, hogy azáltal tud boldogságot adni a Teremtőnek, ha kap. Ezt a szintet Binának vagy Elokimnak hívjuk – minden teremtés ebből származik.
Ezután megjelenik a harmadik szakasz (Behina Gimel), amely adakozási szándékkal fogad el örömet, majd a negyedik szakasz (Behina Dálet), azaz Malchut, amely a tisztán megszerzési vágy.
Most, a Malchut szintjén kell hasonlóvá válnunk Binához – vagyis tiszta adakozássá kell válnunk. A két fő vágy – a megszerzés és az adakozás – egyesítésével kialakítjuk arra irányuló megszerzés vágyát, hogy adakozzunk. Tehát amikor a szeretetről beszélünk, a Bina erejére utalunk, amely minden felső Fényt úgy akar magába foglalni, hogy azt továbbadja, anélkül, hogy bármit is megtartana önmagának. Ezt kell elérnünk a korrekció által.
Ennek eredményeként a teljes rendszer két részre oszlik:
Az egyik előttem és fölöttem van – innen kapom az adakozást a Teremtőtől,
A másik mögöttem és alattam – ide adom tovább másoknak.
Ugyanígy viselkednek a sejtek is a test szolgálatában.
Mit birtokol egy sejt? Semmit. Csupán kap és továbbad, és mindegyik kapcsolatban áll a többivel a szeretet kötelékén keresztül. Mi rejlik ebben a kölcsönös adakozásban? A részek összekapcsolódása egy egyedi, spirituális és különleges mezőt hoz létre – ez maga az élet.
Sem egy sejt, sem egy szerv önmagában nem érzi az életet. Azonban a helyes kapcsolat, amelyet kölcsönös adakozás hat át, életérzést hoz létre bennük. Az élet nem egyesével jelenik meg bennük, hanem a kapcsolatban születik meg.
A kulcs nem bennük van: csupán beteljesítenek egy feltételt, vagyis tulajdonságaik egyezését, és ekkor a Fény, a Teremtő az összekapcsolódásukban lakozik. Ez a teremtmény élete.
A kölcsönös kapcsolat közöttünk hozza létre a helyet a Fény számára. Más szavakkal, ez maga a Kli (edény), amelyben az életet érzékeljük – a kapcsolat mértéke szerint.
A teremtmény annyira él, amennyire hasonlóvá válik a Teremtőhöz – ahhoz a kozmikus erőhöz, amely szeretet és egység, és uralkodik az univerzumban.
[25266]
Napi Kabbala lecke 1. részéből , 2010.10.29. , „ Klalut Adam ”