Dr. Michael Laitman

Ha te megkaptad, add tovább!

Kérdés:

Hogyan lehetek olyan, mint a Teremtő,a kinek adó képessége van, miközben mi a kapás vágyával vagyunk megteremtve s abban is maradunk?

Válasz:

Itt csak a társaknak való adás oldja meg a kapóvágyon keresztül és emelni fogod az adásodat.

Két fajta természet van:
1. Fény = Forrás = Teremtő = Adó,
2. Vágy = kapó = teremtmény.

A teremtmény mindig csak kap, sosem tud adni. Azt olvassuk, hogy a teremtmény olyan lesz, mint a teremtő s ez a “kapás az adás érdekében”-re utal, hogy azért kapsz, hogy továbbadd!

De a Fényt nem adhatom tovább, mint egy dolgot a mi világunkból, amit lehet egyikünktől a másiknak átadni. Hogy megy hát ez? Hogyan adhatok neked bármit? Kapok a teremtőtől s ez nem lehet másképp, hiszen én kapóvágyból vagyok.

A kapóvágy nem tud adni, ez nem a természete. A természetünk csak fogyasztani és felszívni akar: ez a természet törvénye, áthághatatlan. Akkor hogyan adhatok a másiknak? Nagyon különleges tett van ezen a helyen.

Az Átfogó Fény szintén a Teremtőtől jön, a Javító Fény. Ez a Fény kijavítást hoz és összekapcsol minket. És akkor nem adok neked hanem, kapok, mégpedig a  vágyaidat. Ez jelenti nekem, hogy adok neked.

Én betársítom a közös lélek egész “testét” magamba, az enyém lesz, és akkor ennek kapok, de ennek a “testemnek”  ez adásnak számít. Egy csodálatos trükk történik.  HA egy másik embert a magam részének tekintek, akkor érte kapok, és ez adásnak számít. Ellent-mondhatunk: miért adás ez, hisz ez is csak kapás!

Mondjuk van valaki akinek nem akartam semmit adni és kiderül, hogy a fiam. És akkor kész vagyok mindent nekiadni, hiszen a részemnek érzem. De adásnak tekinthetem ezt? Ha akkor adom neki, amikor még nem tudok róla semmit, akkor igen. De most miért lenne ez adás, hiszen a saját fiam? Ez olyan, mintha magamnak adnám.

Mindez akkor lenne igaz, ha a többi embert teljesen saját részemnek érezhetném. De az ellentét, a gyűlölet itt marad köztünk. Ez óriási ajándék, szeretnünk kell. A másik ember idegen marad, de az átfogó Fény jön és szeretetet alakít a gyűlöletből. A szeretet és a gyűlölet megmarad két vonalként: a jobb és bal oldal, s én középen vagyok. Ezért hívják “adásnak”.

A jobb oldalon a másikat közel érzem magamhoz, mintha részem lenne, de úgy, mintha érte hajlandó lennék áldozatokat hozni, mert ő akár én magam is lehetne. A bal oldalon, gyűlölöm és képes lennék elpusztítani akár. Ezek egyszerre léteznek bennem és egyesülnek a középúton.

És ez így megy a javítás végéig, a  Gmar Tikkun -ig. Azt senki nem tudja, hogy utána mi lesz.

kgy

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,153 seconds.