A nagyon szimpla intenció /szándék/
Kérdés:
Hogy tud a környezet az egoizmustól elfelé vezetni, mikor a társak is egoisták?
Válasz:
Dehát te magad választod ezt a környezetet. A teremtő egy közös vágyat helyezett egy csapatnyi emberbe és egybegyűjti őket most. Nem keresték egymást, Ő hozta össze őket. Nem tudják merre fut velük az élet, de minden más környezettől eltérnek a szikráik, a szellemiségi szándékaik miatt, melyeknek kijavítására eljött az idő.
Társulok a társaimmal, hogy a szikráink kapcsolódjanak, ez a lényeg, ez a környezetem. Az egyik jól néz ki, a másik kevésbé, a harmadik hirtelenkedő, a negyedik tudós, de nem figyelek a külső alakzatokra, mert ezek csak az evilági állati szinten számítanak.
Ehelyett a társaimban felszikrázó szívpontokra figyelek, amik egyesülnek. A minket összekötő ernyő-szűrő n jelennek meg, s mélyebben eljutok arra a helyre, ahol kijavítódnak, vagyis mind együtt kijavítódunk.
A közös “torta” rétegeiben való együttes elmélyedéséről van szó. A felső szintje a külső, ami a felszín. De mélyebbre tekintek. Egy belső egység tárul fel a társaimban. Azért találkoztunk, hogy a külső benyomások mögött elérjem a lényeget. .
Ehhez nem kell sehova utazni, mindenhol megvan ez. Az emberek mindenhol egybekapcsolódnak, de egységük feltárásra nem mind vágyik.
Ezért kerültem ezek közé az emberek közé, az ő rétegükbe, amely most kijavításra kerül. fel kell tárnia összekapcsolódását, s benne a felső Erőt, a teremtőt. Feltárul ez a rendszer s készen állok, hogy része legyek.
E közös rendszer törvénye a kölcsönös biztosíték, árvut, s a javítás még mélyebben feltárul. Semmi más nem valódi; egyre mélyebben belekerülünk e tortába, a külsők mögötti gyökér szintjére.
Mindig befelé figyelek, hogy a társulás erősödjön ettől. Erre a szimpla szándékra fókuszáljunk a Gyűlés alatt végig.
kgy
