
Végtelen Bensőség
Kérdés:
Mit várnak tőlem a Gyűlésen? Agóniában reszketek majd, ahogy meglátom a magam s a társaim születését?
Válasz:
Nem, egyik sem. Mindenki csak azzal törődjön, hogy alkalmazkodjon a környezethez. Ezzel lenullázza önmagát, és hagyja, hogy a társak akarata inspirálja. HA mind ezt tesszük, automatikusan egy mélyebb szintű társulás jön létre köztünk.
Képzeljünk el egy tortát sok réteggel. E fölött látom a Gyűlés résztvevőit, alatta látom a társaimat, és még lejjebb egyesülő szikrákat. A szememmel behatolok, amilyen mélyen tudok, a bennünket összetartó hálóba, eljutva a Végtelen szintjeihez. Ez csak tőlem függ.
Az ember türelmetlenül felugrál vagy nyugodtan álldogál, bármit teszünk kint, a lényeg, hogy fókuszáljunk a társulásunk feltárására, amely minden lény közt létezik. Amint feltárom, benne minden feltárul.
Ehhez önmagamat el kell utasítani, hogy a közös hálózat része legyek, beleolvadjak. Ez a szándék, a belső fókusz elég hogy tisztábban érezzem a valóságot, a közös egység hitelességét.
A mi világunkban, megfigyelhetjük a globális inter-konnekció következményeit, hasonló gondolatokat és különféle embereknek különböző helyeken megjelenő jelenségeket. Ez mind következmény: a “jéghegy csúcsa”. Mélyebben a minket összekötő vas erejű társulás működik.
Ezt a társulást kell feltárnunk. A szándék elég. A többi feltárul: az akaratokban s vágyakban és a befelé, érzelmeink felé vezető feltárulásokban.
kgy