Kabbala: bölcsesség vagy tudás?
Amikor a Kabbalisták munkái felé fordulunk, tanulmányozhatjuk a tudományt, vagy a Tórát (a korrekció eljárását). “Tudomány” azt jelenti, hétköznapi tudomány, mint fizika, kémia, történelem, földrajz, és így tovább. Ez az, amit az akadémikusok gondolnak a kabbaláról. Szerintük a Zohár Spanyolországban íródott, valamikor a középkorban, és nem 2000 évvel ezelőtt Izraelben.
A tudósok megpróbálnak tudást és információt szerezni a kabbalista forrásokból. Beszélnek a stílusról, elemzik a szövegeket, és megpróbálnak összefüggést keresni a szövegek és történelmi események között.
Ez a racionális megközelítés semmit nem tud kezdeni „a Tóra tanulmányozásával.” Ennek az oka az, hogy a Tóra, a természetünk korrekciójának, a Teremtő tulajdonságaival való azonosság elérésének az eljárása. A Teremtő fel lesz tárva önmagunkon belül, az említett hasonlóság mértékének megfelelően.
A célja, az összes “szent” könyvnek, a Teremtő feltárása az ember számára. Azonban, az elsődleges források, mint Mózes Öt Könyve, a Talmud, és a Mishnah, egy földies, anyagi nyelven beszélik el ezt; ezek a Felső Világot, anyagi képekben közelítik meg. Ezért nehezebb számunkra látni, a spirituális cselekedeteket ezekben az elbeszélésekben.
Azonban a kabbalista könyvek nyelvezete elkerüli azokat a kilengéseket, melyek eltérítenének a korrekcióra való irányultságtól és a Teremtővel való azonosságra törekvéstől. Így tehát az egymással való kapcsolat alapján létrejövő korrekció beszéde a kabbala, a Teremtő feltárásnak az érdekében.
Ezért a kabbala nyelvezet a legmegfelelőbb a cél eléréséhez, amelyet a Tóra ad a számunkra. Írva van: ’Én teremtettem a gonosz hajlamot és a Tórát, mert annak a Fénye megreformál mindent.” Számunkra, a Tóra, a korrekció eljárása; ez nem tudomány, hanem a Reformáló Fény.
Írva van, hogy mindenkinek áldania kell a Tórát, mielőtt tanulni kezdi, különben egy átkot szerez áldás helyett. Ez azt jelenti, hogy a korrekcióra kell összpontosítani. „A Tóra áldása” azt jelenti, hogy köszönetet mondunk a Teremtőnek, azért a lehetőségért, hogy korrigálhatjuk magunkat, a Fény segítségével, ami rejtett módon benne van.
A Zohár leírja a korrekt kapcsolatunkat, amely el lett törve közöttünk. Ezért kell az egység irányába törekednünk, amikor tanuljuk a Zohárt, és várnunk a Fényre, az erőre, amely korrigálja a kapcsolatunkat. Csak ekkor, az egységünk és a kölcsönös garanciánk mértékének megfelelően, a Teremtő fel fog tárulni közöttünk.
Szóval “áldjuk a Tórát”: Gondoljunk a kollektív Kli megalakítására ahogy a Zohárhoz fordulunk.
kn
