Dr. Michael Laitman

A “Hanukkah csodájának” dicsérete

Mindig rendelkezem valamilyen attitűddel azzal szemben ami éppen történik velem, a környezetemmel, szeretteimmel, és a világgal szemben. Amennyiben a Teremtőt hozzácsatolom ehhez az attitűdhöz, akkor én belemerülök azokba a részletekbe, hogy miért is történik minden, kitől jön az, kinek a hsaznát szolgálja és így tovább.

Ahogy én ezt teszem, én egy teljes háborúba lépek be minden egyes szinten! Amennyiben én úgy tekintek ezekre az állapotokra hogy “belső tudás”, akkor ezt “görög” megközelítésnek nevezzük, azaz az én saját értelmemnek, érzéseimnek és elképzeléseimnek megfelelően. Alternatív megoldásként én haladhatok az “értelem feletti hit” alapján, és kereshetem az adakozás erejét, azt kívánva hogy mindent ebből a nézőpontból lássak. Ebben az esetben én nem akarok tudást vagy megértést kapni azokon a vágyakon belül melyek felébrednek bennem, hanem ki akarok lépni magamból ezen vágyak segítségével. Én ki akarok lépni, be akarok lépni másokba, és ott akarom megkapni az összes tudást az értelem feletti hit által, az adakozás edényein (Kelim) belül.

Azt a beteljesülést amit magamon belül vagyok képes megkapni hívjuk “ennek a világnak”. Amit én kívül vagyok képes megkapni, azáltal hogy kilépek magaból kívülre hívjuk a Felső Világnak. Én ezért a megközelítésért harcolok, melyet meg akarok tartani, és ezt hívjuk a Makkabik háborújának a görögök ellen. A görögök csak egy szimbóluma a racionális gondolkodásnak, mely a világban létezik, az emberi elme számára, a tudományos megközelítés számára. A Makkabik mind efölött vannak, mivel ők megszemélyesítik a főpapok (Kohanim) munkáját, mely csak az adakozáshoz tartozik.

A személynek állandóan ezt a háborút kell vívnia, ameddig nem emelkedik a harcmező fölé. Ebben a háborúban rendelkezünk “kémekkel” akiket mi a “piacra” küldünk, azaz arra a helyre (vágy), mely “számtalan fennhatóság” által van uralva. Gondolataink és vágyaink között, némelyek még mindig a “sokaság” által vannak uralva, mely néha minket ebbe majd abba az irányba húz, mind az önzőség érdekében. Mindez folytatódik amíg csak egy erő nem lesz létrehozva összes vágyainkban! Amikor ez megtörténik, az azt jelenti, hogy elhagyjuk a “piacot” és belépünk “házunkba”.

A piac válik a házzá, és a “kémek” eltávoznak, ahogy az írva van: “Ameddig az utolsó láb el nem hagyja a piacot”. Mi egyedül maradunk a Teremtővel, együtt Vele, összeolvadásban, a mi vágyunkon, vagy házunkon belül.

A spirituális világban mi nem költözünk egyik helyről a másikra. Csak egy hely, vagy vágy létezik. Azonban mi megváltoztatjuk azt, és felépítjük azt azáltal, hogy változtatjuk attitűdűnket, hogy az a “piactérről” a “házra” változik, amelyben mi meggyújtjuk a gyertyát, “áldva, dícsérve a csodát”. (Persuma de Nisa)

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,353 seconds.