A végtelen Fény folyamában létezve
A mi teljes történelmünk nem más, mint az ebben világban levő materiális testben történő fejlődés, de most nekünk fel kell építenünk spirituális testünket, és mindazt magunknak kell megtennünk. A mi világunkban én egy apától és anyától születtem, akik felneveltek és oktattak engem mindaddig amíg én felnőtté nem váltam, és el nem kezdtem függetlenül élni. A spirituális világban nekem ugyanezt kell tennem. És itt ugyancsak rendelkezünk spirituális apával, anyával (Aba ve Ima), egy spirituális fejlődéssel, mely kifejleszt minket. Azonban nekünk kell mindezt elrendeznünk saját vágyunkkal.
A kérdés az, honnan vegyünk ilyen vágyat? Ehhez megkaptuk a spirituális szikrát, a “szívben található pontot”, egy aprócska vágyat a spiritualitásra. Ennek segítségével képesek vagyunk táplálva fejlődni a környezet segítségével, a Kabbala csoporttal, és a Felső Erővel, melyet úgy hívunk, hogy Aba ve Ima (apa és anya).
Mi rendelkezünk velük, de még meg kell találjuk őket. Hívhatjuk őket a Teremtőnek is, mely rajtunk a két erő segítségével dolgozik, a Hasszadim és Hochma (kegyelem és bölcsesség) erőivel.
A kegyelem ereje segít minket, és a másik erő pedig megnehezíti útunkat, hasonlóan ahogy mi gyermekeinket tanítjuk nehéz feladatokat adva nekik.
Ez a két erő, a “segítség”, és a “segítség ellenünkben” eljön hozzánk, és megtanítja mit kell megtennünk miközben előre haladunk. Amennyiben mi fejlődásünket így szervezzük meg, akkor képesek leszünk haladni egy olyan sebességgel mely csak rajtunk múlik, mivel nincsen idő a spiritualitásban.
Akkor mi elkezdjük felfedezni azokat az erőket melyek a Természetben hatnak, az Apát és Anyát, a pozitív és negatív erőket. Amikor mi felemelkedünk az első spirituális szintre, akkor már elkezdjük magunkat örökkévalónak és tökéletesnek érzékelni. Végül is mi nem függünk fizikális testünktől többé. Mi mindent adakozásban, magunkon kívül kezdünk el érzékelni. Én összekapcsolódom, összeolvadok mindennel, és azok válnak az én spirituális edényemmé.
A korporeális világban, én mindig magamba kaptam meg abban a mértékben melyre képes voltam, és ahogy megteltem, elvesztettem az élvezet érzését. Ezzel ellentétben a spirituális élvezet azáltal van meghatározva mennyit vagyok képes átadni a másiknak, és ő pedig a következőnek.
Ez az ahogy mi átadjuk a beteljesülést egymásnak. Ennél fogva ez egy végtelem folyama a végtelen élvezetnek. Ez az amit mi az örökkévaló élet érzékelésének hívunk.
A Végtelenség Fénye behatol mindannyiunkba, de a személy csak azt veszi ki belőle mely ahhoz szükséges, hogy korporeális létezését fenntartsa, és ezt a végtelen Fényt pedig tovább adja. Amennyiben ilyen formában léteznk, mi magunkat a Végtelen Világban érzékeljük, korlátlanul, és beteljesülve a Teremtő Fényével.
Ez az amit a Kabbala tudománya el szeretne hozni számunkra, és ezért van ilyen módon elnevezve (“Kabala” megszerzés jelent héberül). Megtanítja nekünk, hogyan kapjunk beteljesülést, és hogyan érzékeljünk örökkévaló és teljes életet itt és most, ebben az életben.
hzs
