Dr. Michael Laitman

A fáraóval vívott háború fázisai

Kérdés:

Mit jelent a vágyak (Kelim) törésének feltárása? Ezeket a Teremtő felé való törekvéseinkben tárjuk fel, vagy az egymással való egységre irányuló vágyainkban?

Válasz:

A törött edényeinket (Kelim) kizárólag az egymással való egyesülésünkre, egységünkre, és ezzel a Teremtő elérésére irányuló vágyunkban tárhatjuk fel. Mi ezt minden pillanatban jobban és jobban feltárjuk.

Tételezzük fel, hogy a legutóbbi konvención felfedeztük, hogy egyfelől szeretnénk egyesülni, másrészről azonban nem vágyunk erre. Valami ott belül megállít bennünket; van egy ellenség, egy gyűlölködő, belső érzéketlen kábulat, vagy Machsom ami nem enged engem közelebb a többiekhez és nem enged egyesülni velük.

Ez az első csapás a tíz Egyiptomi csapásból vagy az első csapás a Fáraóra (Fáraónak pontosan azt hívjuk, ami megállít bennünket.) Érzem, hogy nem enged egyesülni a többiekkel, még ha nem is tudom teljesen megérteni, miért kell egyesülnöm velük, hol van ebben a Teremtő, és hogyan lehetséges, adakozni az irányába. Eddig csak egy törekvés van bennem az egységre.

Ez másképpen történik a második alkalommal. Akkor már akarunk egyesülni, együtt kell lennünk, a spiritualitás eléréséhez, mert a spiritualitás csak a köztünk lévő egységben tárul fel. Ez egy kicsit érthetőbbé válik a számunkra. Másik oldalról, ismét azt érezzük, hogy valami megállít bennünket. Akkor azt kívánjuk: „Legyünk végre szabadok!” De ez a valami még nem enged bennünket tovább menni.

A Teremtő folyamatosan feltárja az egyre erősebb egót bennünk, a „keményedő szívű fáraót.” Akkor ismét nekimegyünk, és harcolunk, és ez nem csak a konvención történik. Akkor meglátjuk, hogy képtelenek vagyunk ezt egyedül megtenni; szükségünk van egy külső erőre. Tehát hol van ez a külső erő? Elkezdjük érezni a vágyat a Teremtő irányába, hogy egyesítsen bennünket; akkor áttörhetünk a Machsomon.

Legközelebb ismét elkezdjük érezni, hogy a Machsomon való keresztültörés, valójában a köztünk lévő Machsom áttörése. Nem valamiféle külső köteléket kell legyőzni. A Machsom köztünk van, a szívünkben, amely el van szigetelve a többiektől, egy egoisztikus kötelék által.

Ezek után, egy újabb ütközet következik, ahol ismét azt érezzük, hogy minderre önmagunknak nincs is szüksége; nincs szükségünk erre azért, hogy egyesüljünk, hogy feltárjuk a spiritualitást, de annak érdekében, hogy adakozzunk a Teremtőnek, keresztülmegyünk rajta. Ez az „utolsó megálló.”

Mindez fokozatosan tárul fel. Amikor az összes fázist feltártuk a gyakorlatban és teljesen megtapasztaltuk őket, ezáltal megteremtjük a helyes vágyat, a Klit, a Fény fogadására. Különben nem vagyunk képesek a Fény feltárására. A Fény bőséggel van jelen, azonban a személynek fel kell tárni a helyes vágyat, vagy Klit a számára; el kell érnie ebben a vágyában az azonos rezgést a Fénnyel, vagy az azonos minőséget. Ez csak a számunkra küldött cselekedeteken keresztül lehetséges, amely létrehozzák a helyes vágyat amelyben a Fény feltárulhat.

Tehát hagyjuk, hogy felkészülhessünk a következő ütközetre a fáraóval.

kn

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,390 seconds.