Dr. Michael Laitman

Az adás cselekedete azt jelenti, hogy mások vágyainak a beteljesítése

Kérdés:

Azt megértem hogyan képesek az emberek adni a materiális világban (segíthetünk másokat önkéntes módon), de nem értem, hogyan képes valaki a spirituális világban adakozni?

Válaszom:

Éppen ellenkezőleg, én azt nem értem hogyan lennénk képesek adni a materiális világban. Végül is minden egyes cselekedetünk mögött a cél az hogy jól érezzük magunkat, és ez nem tekinthető adakozásnak.

A spirituális világban az adakozás azt jelenti, hogy önző számításaink fölé emelkedünk, saját egónk fölé, saját vágyaink fölé. Amikor ez megtörténik a személy egy új erőhöz jut mely addig hiányzott belőle. Egy ilyen erő lehetővé teszi az adakozást a saját vágyaktól kapott visszajelzés nélkül.

Manapság minden egyes adó cselekedetünk önző számításokon alapul. Meg kell őrizzük a békét, és a környezetet, segítenünk kell a beteg embereket mivel bánt minket ha látjuk szenvedésüket, vagy ne adj Isten, ha holnap én leszek beteg, akkor én ugyancsak segítséget kaphassak. De ezt nem hívjuk adakozásnak, ez egyszerű önző számítás.

A természet minket abból az anyagból teremtett, melynek “hajtóerőre” van szüksége, mint egy motornak. Amennyiben azt akarják tőlem, hogy adjak, vagy csináljak valamit, akkor “fel kell töltsél”, mivel egyébként egyetlen mozdulatot sem vagyok képes tenni.

A mi életünkben ilyen cselekedetek jellemzik a személyt, vagy adakozót, egy jó embert a jó szívvel. De egy spirituális próba megmutatja, hogy mindannyian önzőek vagyunk. Mindaz amit én ebben a világban teszek a beteljesülés iránti vágyammal az olyan cselekedeteket jelent, melyek saját kielégülésemre vonatkoznak. Ezért érzem én a világot, és magamat azon belül ugyanolyan módon, ahogy mindannyian érezzük azt.

Azonban a spirituális világban én felfedezem hogyan vagyok képes adni másoknak, azaz elkezdem mások vágyait úgy érezni, mintha azok a saját vágyaim lennének. Azért dolgozom, hogy beteljesítsem ezeket a vágyakat, és elkezdek mindent érezni, ami rajtam kívül létezik. Jelenleg itt, a materiális világban én mindazt érzem ami magamon belül létezik, de a spirituális világban érzem mindazt ami rajtam túl van, mások vágyain belül. Ez csak akkor lehetséges amikor a Felső Fény megteremti bennem az adakozás tulajdonságait!

Ennél fogva a “szeresd felebarátodat, mint saját magadat” törvénye az a feltétele, vagy receptje annak, hogy mindent érezhessünk ami magunkon kívül létezik, azaz, hogy spirituális érzékeléssel rendlékezzünk. A materiális és spirituális világ csak két módja a valóság érzékelésének: vagy magunkba szíváson keresztül, vagy azáltal hogy kilépünk magunkból az adakozás irányában.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,377 seconds.