Ültesd el magadat termékeny talajba
A személy ösztönszerűen érzi, hogy ez a világ nem képes őt kielégíteni. Néhányan tétlenebbek, mások kevésbé, de mindenki rendelkezik egy vággyal, egy kívánsággal valami irányában, amit kész élvezni, és az egyetlen kérdés az, mennyi erőfeszítést hajlandó befektetni annak érdekében, hogy megkapja amit akar.
Valójában a probléma abban rejlik, hogy vajon én elrendezem-e vagy sem a fontossági sorrendet, az értékek mérlegét. Tegyük fel, hogy olyan gazdaggá akarok válni mint Rothchild. Akkor elkezdek gondolkodni: “Még akkor is ha sikeseres leszek, az egész életemet felemészti, érdemes mindez? Valószínű nem éri meg.” Mindenki elvégzi saját számításait, körülményeitől függően. Mi mérlegeljük, és összehasonlítjuk életünk bizonyos céljainak a hasznosságát, értékét.
Mit tegyek ha sok olyan célt találok, melyeket el akarok érni? A spiritualitás ugyancsak megjelenik a listán, talán első, második vagy talán tízedik helyen. De emellett vannak nagyobb haszonnal kecsegtető célok is: gazdaság, ismertség, egészség, és így tovább…Mindebből az következik, hogy a kihívásunk abból áll, hogyan emeljük fel a spiritualitás fontosságát szemünkben, felemelve azt a lista aljáról a legnagyobb fontosságba.
Mindezt csak a csoport segítségével vagyunk képesek elvégezni. A környezetnek meg van a képessége arra, hogy arra kötelezzen engem, hogy egy bizonyos módon gondolkodjak, még akkor is ha az teljesen megindokolhatatlan önzőségem szempontjából. A spirituális világ számomra valami ködösséget jelent, semmi hasznosat nem látok abban, és mégis be kívánok hatolni abba.
Amennyiben a csoport nekem ilyen nagy fontosságot ad, és arról beszél, és ha minden irányból én a spirituális cél magasztosságáról hallok, akkor én ugyancsak elkezdek epekedni annak irányában, még akkor is ha nem vagyok tudatában annak, mi is az pontosan. Jobban kívánom azt mint bármi mást.
Ezáltal a probléma az nem az egyéni vágyban van. Ne essünk kétségbe hogyha vágyunk gyenge, és a szívünk, intellektusunk, vagy akár gyomrunk más vágyai maga alá gyűrik azt. Nekem csak arról kell aggódnom, hogy nem akarok behatolni a csoportba mely képes a spirituális célt felemelni számomra. Ez a probléma.
Mi már többszörösen hallottunk Rabbi Yossi Ben Kisma-ról, aki visszautasította, hogy elhagyja saját tanítványait, egy dicsőséges, és jól fizetett állás ellenében egy másik városban. Végül is tanítványai voltak azok, akik megadták neki az adakozás fontosságát. Lehet, hogy maguk kezdők voltak, semmit nem tudván maguk által, de szíveik lángoltak és az több, mint elég volt neki. Ők újra és újra felébresztették Rabbijukat.
Hasonlóan valaki aki már magas spirituális szinten van, hogyha alacsonyabb szintűekkel van körbevéve, inspirálódhat általuk. MI gyermekeinket hasonló módon “ültetjük el”, mint egy mag melyet a talajba ültetünk, amely mag elkezd kirügyezni. A föld, a kövületi szint a magot ellátja ásványokkal, sókkal és más táplálékkal. A nap, levegő és víz ugyancsak olyan elemek, melyek a kövületi szinthez tartoznak, de ezek a különös erők okozzák azt, hogy mindaz kivirágozzon a következő szintre.
Amennyiben mi meghajtjuk fejünket a csoport előtt, annak ellenére, hogy mi azt hisszük a többiek alattunk vannak, akkor az ő behatásuk, és vágyuk képes minket az adakozásba és kivirágzásba felemelni.
hzs
