Szobrásza lelkemnek
Kérdés:
Igazán csak egy csodában bízhatok, hogy a teljesen érthetetlen Zohár-nyelvre rákattanjak, de olyan nehéz csodákban bízni manapság.
A válasz:
Igen, de nem értem, mit értesz az alatt, hogy “rákattani a szövegre”. Hallok idegen nyelven egy sztorit. Elmondták, hogy rólam szól, a mai énemről s a jövőmről. Tehát nagyon kiváncsi leszek, mert rólam van szó! A Zohár egy “titkos kód” és meg akarom fejteni a magam érdekében. Mit tehetnék mást?
A kabbalisták azt mondják: “tedd meg ami csak telik tőled, erőltesd, akard, keresd a megfelelő megközelítést, és majd feltárod. Képes vagy feltárni, minden az erőfeszítésen múlik.”
Sokat kell tanulnunk, hisz fel kell adni bizonyos tulajdonságainkat, mert olyan életszemléletről szól, ami ellentétes a megszokottól. s csak ezúton érthetjük majd meg. Bele kell “öltöznöd” ezekbe az ideákba, azonosulnod kell a szereplőkkel, megismerni, megszeretni őket, még ha nem is értjük eleinte minden részletét. Sokban át kell alakulnunk, ha érteni akarjuk.
A történettel összhangban kell változzunk. Amiről szól, közel kerül hozzánk; ahogy a részedé válnak e fogalmak, érzed, hogy feltárul, miről szólnak s elfogadod őket.
Sokféle tett által megpróbálsz elemeket utánozni a Zohárban említett jelenségvilágból. “Miről szól ez? Érteni, érezni szeretném, de itt élek ebben a világban, de hogy kezdjem el megváltoztatni magam, hogy valamit is megértsek ebből a másik világból? ”
Tehát tudatában kell lenni az anyagnak, amint bennem változik a történet szerint. Én vagyok az “agyag” ami alakítja a történetet. Én akarom alakítani! Így kerülök közelebb, érzékelni kezdem, nem érteni, ahogy “Ádám ismerte Évát”
Tehát engednem kell a Zohár elbeszélést fejlettebb belső viszonyokat létrehozni bennem, s így a történet része a feltárulás. Ez legyen a hajlandóságunk: a Könyv változtasson engem, “anyagomat” alakítsa át, ha akarja – bármire készen állok: megbízom abban, hogy ez meglesz!
kgy