Hogy lehet továbbmenni, ha elfogy a sín?
Kérdés:
Miért van olyan sok természeti csapás az utóbbi időben, mint a hatalmas erdőtűz,a Carmel hegyen Haifában?
Válasz:
A természet általános tendenciájába beletartozik az, hogy az ilyen természeti csapások mindennapossá váljanak, az egész világon. Nem túl szerencsés, ahogy folyamatosan előrehaladunk, egyre többet hallunk ezekről.
A Kabbala bölcsessége egyszerű magyarázatot kínál. A teremtés első pillanatától a végéig, a Teremtő mindig egy irányba tol bennünket, egy egyenes vonalon, és nem fog vissza fordulni. Más szavakkal, van egy nagyon egyszerű képlete, amely által a természet mindig növeli a befolyását felettünk, és növekedésre kényszerít bennünket.
A fejlődés előző állomásán, a Fény, a Felső Erő, természet vagy teremtő befolyásának következtében fejlődtünk, tehát az egoisztikus vágyunk mindig növekedett. Ezt neveztük, az emberi civilizáció fejlődésének, az utóbbi tízezer évben.
A fejlődés egy nagyon egyszerű képlettel írható le: Az ego generációról generációra növekedett, életeken keresztül, és mi ezt közvetlen módon aktualizáltuk, elérve mindent amit akartunk, kifejlesztve az összes eszközt erre a célra. Ezért nem volt problémánk. Csak egyszerűen és helyesen kellett alkalmazni mindent, ami körülöttünk volt, az emberi társadalmat, és a természeti erőforrásokat, arra, hogy kielégítsük önmagunkat ezeken keresztül.
Azonban, a XX. század végén, ahogy az meg volt jósolva a kabbalisták által nagyon régóta, nem csak a millenniumnak volt vége, hanem a múlt teljes paradigma rendszerének, a fejlődés teljes elvének is, ahol mi az egónkban növekedtünk, és az egyetlen célunk az ego megetetése volt. Eljött az idő, hogy számba vegyük a dolgokat és felismerjük, hogy nem tudjuk folytatni ezt többé, többé nem tölt ki, és nem elégít ki bennünket. Ilyenné vált a létért való küzdelem, egy mesterséges díj reményében, és mi nem szeretnénk ebben többet részt venni.
A fejlődésnek ez az útja véges, mivel az egész fejlődés négy fázis mentén történik: 1-2-3-4 (Aleph–Bet–Gimel–Dalet), és és most elértük a 4. fázist, teljesen lezárva ezzel a fejlődés első állomását. A kabbalisták ezt már nagyon régóta kiszámolták, és megadták nekünk a dátumot mikor fog ez megtörténni: 1995-ben.
Most, fokozatosan megtapasztaljuk a válságot minden szférában: család, iskolarendszer, kultúra, ipar, nemzetközi kapcsolatok, és a legfontosabb, az éghajlatban. Az általunk teremtett egyensúlytalanság miatt. amit a helytelen kapcsolatainkkal teremtettünk, hogy nem változtattuk meg a fejlődésünk irányát, valóban egy komolyan megsértettük az általános egyensúlyát a természetnek. Beillesztettük az emberi kapcsolatok egyensúlytalanságát, az egész természetbe.
kn
