Egymás megértése
Kérdés: Miért értette meg a Bina és a Malchut jobban egymást a törésnek köszönhetően? A mi törött állapotunkban hogyan vagyunk magunk is képesek hasonlóra?
Válaszom: Csak két tulajdonság létezik a teremtésben, az adakozás és a megszerzés. Semmi más nem létezik. Itt nem az Atzmutó-ról van szó (Esszencia), azaz a Felső Erő lényegéről, ahogy az önmagában létezik, velünk való kapcsolat nélkül. Ezen kívül mi ugyancsak képtelenek vagyunk valamiről, az idő koncepcióján kívül beszélni, mivel mi mindent állandóan az idő keretein belül mérünk mindent, azaz egy bizonyos pillanat előtt és után.
A Teremtő és a teremtmény nincsenek egymásba benne foglalva, ellentétesek egymással kezdettől fogva. Annak érdekében, hogy egységre lépjenek, amely a teremtés végcélja, szükség van egy közbülső mechanizmusra, mely képessé teszi őket arra, hogy egymáshoz közelítsenek.
Egy ilyen egymáshoz közeledés mechanizmusának mindkettőjükből kell állnia. Annak mind a Teremtőt, mind a teremtményt menedzselnie kell egy olyan módon, hogy összekeveredjenek egymással, és mindkettő a másikba belefoglaltatva.
A Teremtőnek bele kell egyeznie, hogy elfogadja a teremtményt magában, míg a teremtménynek készen kell állnia arra, hogy magába építse a Teremtő tulajdonságait. Létre kell jönnie egy kölcsönös megértésnek, értelmezésnek, vagy kapcsolatnak közöttük, melynek fokozatosan ki kell bővülnie.
Képzeljünk el két ellentétes tárgyat. Tegyük fel, hogy én, és te teljesen ellentétesek vagyunk egymással, és gyűlöljük egymást. Pedig most nekünk valahogy ki kell egyeznünk, és el kell érnünk a tökéletes állapotunkat együtt. Hogyan lehetséges mindez ha teljesen ellentétesek vagyunk egymással? Mindez lehetetlen! Ez csak olyan eszközökkel, rendszerrel lenne lehetséges, mely nem létezik sem bennem, sem benned, mivel mi magunk teljesen ellentétesek vagyunk.
Hogyan vagyunk képesek egy ilyen rendszert megépíteni? Úgy, hogy én is feladok valamit magamból, és te is feladsz valamit magadból, mely hozzád tartozik, és elkezdünk valami teljesen újat építeni. Azonban egyikőnknek sincs semmije, amely ehhez a harmadik elemhez tartozna. Ezért egyszerűen magunktól teljesen leválasztva építjük, és nem is akarunk tudni arról, hogy létezik valami közös közöttünk.
Azonban mi azt a közös részt úgy építjük, mintha az létezne önmagában, és mindegyikőnk belehelyez valamit önmagából. Akkor mi történik? Akkor ez a két rész, már nem ellentétes? Minek kell megtörténnie, hogy ez a két rész képes legyen összekapcsolódni? Ehhez le kell döntenünk a köztünk lévő összes határt, és ezek után, fel kell építenünk a közös részt a nulláról indulva. Ez az ami megkezdődik a törés felismerése által, a közös munkában.
ford: HZS
lekt: KN
