A szeretet materialista pszichológiája
A szeretet nem a mi világunkhoz tartozik. Ha valaki szeretettel kapcsolódik valaki valakihez, ez azt jelenti, hogy a lélek elkezdett valóban működni benne. Azonban az emberek többsége csak egy törött pontja ennek a léleknek. Ha ebből a pontból valaki elkezdi felépíteni a valódi szereteten alapuló hozzáállását a másikhoz, és megteremti a szándéknak a helyes „vektorát”, és az összes törekvést, amelynek a megnyilvánulása a valódi szeretet, akkor ez lesz majd a lelkének az alapja.
Ez továbbra is az ember élvezetére irányuló vágyára épül, amely azonban korrigálódott, „az adakozásra irányultsággal.” Ezt hívjuk szeretetnek.
Ha valaki megszerzi ezt a szándékot, akkor válik spirituális emberré. Ezen a viselkedésen belül feltárja a NaRaNHY Fényét, amely a Felső Világ, ami minden, ami egyáltalán létezhet két ember között.
Ez fog folytatódni addig, ameddig az ember teljes egészében olyan módon érzi a másikat, ahogy önmagát, ami annak a megtapasztalása, hogy ketten, tulajdonképpen egyek. Ez azt jelenti, hogy az ember ez által a szeretet által eléri a Végtelen Világot, mivel ott nincsenek határok, és semmilyen korlát nem marad. Ez azonban a spirituális világ maga.
Mindennel, ami történik, a szeretet alapján kell viszonyulnom. Azonban ha valaki késsel támad rám, mit kell tennem? Fegyvert kell fognom, és megvédenem magam, de mindezt szeretettel, mert ez a törvény. Ha az adószedő jön hozzám, és azt mondja, fizetnem kell neki, akkor fizetni fogok. A szívemben zokoghatok, az üres zsebem miatt, de a lelkem ezt el kell, hogy utasítsa, mert ez is csak ego.
Meg kell értenünk, hogy a velünk élőkkel kapcsolatos viselkedésünk, az élvezet megszerzésére irányuló vágy alapján működik, és hogy ennek a korrekciója azt jelenti, hogy minden az adakozás érdekében történik! Ha egy másik ember összes, valódi ember létre irányuló vágyát magamra veszem, és kitöltöm, ezt jelenti, hogy szeretem.
Azonban, ha csupán megszorítom a vágyamat annak érdekében, hogy ne okozzak kárt valakinek, ami azt jelenti, hogy „az adakozás állapotában vagyok, az adakozás érdekében,” (Hafetz Hesed), de nem szeretetben. Írva van, “ne tedd a másikkal azt, amit magaddal sem tennél.” Ez a tesztellése annak, hogyan kell viszonyulnom máshoz. Ha nem tennék valamit magammal, akkor mással sem szabad megtenni.
Azonban talán mégis van valami, amit a másik szeretne? Nem tudhatom, mert én csak a saját vágyaimat érzem. Ez a materialista pszichológia.
A szeretet nem tud túlmutatni a materialista pszichológián. Mégis, abban az esetben, ha érzem a másiknak a vágyait, akkor érezhetem a másik embert magát is. Ezért fogom, és mindazzal kitöltöm a másikat, amivel gyakorlatilag anélkül kitölthetem, hogy a saját vágyaimat használnám.
Ha szeretem a körülöttem élő embert, és elnyelem a vágyait, akkor felemelhetem az ő kérését (MAN) a legmagasabb Felső Világhoz! Ő nem teheti ezt meg, mert az egoisztikus lenne, de én megtehetem!
A spiritualitásban, senki nem vehet egy falatot, és tehet a saját szájába közvetlenül. Csak akkor ehetünk, ha én adok neked, és ta adsz nekem. Ez csak azzal a feltétellel történhet meg, ha pontosan tudom, mit szeretnél te, és te tudod, mit szeretné én! Akkor te képes leszel a falatot az én számba rakni, és én képes leszek a tiédbe. Ez az, ahogy össze vagyunk kötve, és senki nem tudja önmagát kielégíteni.
Mindez itt történik, ebben a világban! A Végtelen Világ Fénye kiterjed, és ahogy írva van, „az Ő lábai az Olivák hegyén állnak.” A spirituális kapcsolat akkor kezdődik, amikor az ember nem tud másképpen cselekedni az anyagi világban sem.
kn
