Letörni a korlátot
A spirituális világ érzésének a problémája azt jelenti, hogy a teljes mennyisége annak, amiben ma létezem, az érzékelés problémája. Most is ezen a mennyiségen belül vagyunk, a természetünk mentén, amely valójában folyamatosan el van rejtve előlünk. Azonban xsak egy kis részét érezzük ennek, a megszokott, földi, testi érzékszerveinkkel.
Rá kell hangolni magunkat, hogy ne csak azt érezhessük, ami belép a kicsiny, egoisztikus vágyainkba. Végül is, ez elegendő az egoizmus számára, hogy vágyjon valamire, és akkor hirtelen érzékelünk valamit, amit észre sem vettünk eddig.
Például amikor elkezdek egy új munkát, új anyagokkal dolgozom, és új jelenségekkel, és valamivel később kezdem csak igazán érezni, mivel is dolgozom. Rá hangolódom a finomabb érzékelésre, egy belső modelljére a megnyilvánulásnak, és arra az objektumra, amellyel tevékenykedünk. Például egy vasmunkás a vasat annak hangján keresztül, és az üllő és a kalapács mozgásán keresztül érzékeli. Hasonlóan a természethez kapcsolódó emberek a természetet annak jelein át értik meg, amik a mi számunkra idegenek.
Úgy lettünk létrehozva, hogy a környező világ egy háromdimenziós koordináta rendszerben jelenik meg a számomra. De ez valódi kép? Más teremtmények a világot egy teljesen más módon érzékelik: az illatokon át, hőhullámokkal, ultrahanggal, és így tovább. Azonban lényegtelen milyen módon terjed ki az érzékelés fokozata ebben a világban, mindig ugyanazon a megszorításon át jön keresztül: rajtunk, vagy a kapni akarásunkon át, vagy egy belső elnyelés által.
Ezen a módon behatároljuk a saját érzékelésünket, és nem érezzük a körülöttünk lévő hatalmas világot. Fokozatosan elkezdünk közelebb kerülni ennek a jelenségnek a megértéséhez, de legalább is annak az érzékeléséhez, hogy ez valóban reális. Azonban nagyon nehéz nekünk ebbe beburkolódzni, és dolgozni ezzel nagyon nagy probléma, mert így épül fel a testünk.
Így, a földi fejlődésünk eredményeképpen megértjük, hogy valójában egyszerűen vakok vagyunk. Nem látjuk, hol vagyunk, és hogyan élünk. Ez hatalmas szenvedésekhez vezet bennünket, amelyek egyre jobban összeadódnak. Egyfelől mi fejlődünk, másfelől nem értjük hogyan, és hol, vagy, hogy mit tehetünk magunkkal.
Ennek eredményeképpen egyszerűen szükségessé válik a határ lerombolása, amely elválaszt bennünket a valódi világból. Szükséges, hogy megértsük ezt, mert azon a módon, ahogy eddig, nem létezhetünk tovább. Már látjuk, hogy egy bizonyos pszichológiai határvonal van köztünk. Vagy bennünk van ez, vagy közöttünk, de át kell rajta emelkednünk.
