Dr. Michael Laitman

Lendületbe kerülés egy könnyű csapástól

Kérdés:

Miért nem változtatható az meg, hogy mindig a jobb dolog történjen a szenvedés helyett?

Válasz:

A szenvedés gyakorlatilag bármilyen megnyilvánulása annak a folyamatnak, amikor a jelenlegi állapotból, egy következőbe kerülök. Látszólag, egy abszolút kényelmes állapotban vagyok most. Ha az anyagi testem, és a személyiségem lényege élvezetet akar szerezni, és minden vágyam ki van töltve, akkor semmilyen lehetőségem nincs magamtól továbblépni. Csak a hiány érzékelése mozdít el engem a további kielégülések irányába. Amikor inni akarok, közelebb mozdulok az üveghez. Amikor aludni akarok, elmozdulok az ágy felé, és így tovább. Ha nincsenek vágyaim, az azt jelenti, nincs mozgás, és nincs fejlődés.

Tehát, milyen szenvedést kell éreznem, a fejlődés érdekében? Egy okos én energikus ember számára, nagyon kis szenvedés is elegendő az elmozduláshoz, hogy elkezdje megoldani a problémát. A lustábbak, tovább szenvednek, ám még így is nehéz nekik kimozdulni onnan, ahol éppen vannak. A bolondok pedig már kifejezetten fájdalmat éreznek, de nem értik honnan jön ez, és miért. Csak ülnek és sírnak, de meg nem mozdulnának a helyzetükből, mert bolond módon jobban szenvednek a gondolattól, hogy változtatni kell, mint attól, amiben aktuálisan hiányt szenvednek.

A szenvedés különböző formákban érkezhet. Például, egy kényelmetlen pozíció kényszeríthet engem, az ülés módjának megváltoztatására, és ez is egy bizonyos szenvedés. A „szenvedés” a teljes, abszolút komfort hiánya tulajdonképpen. Ha a szenvedés – ami egy hozzáadódó, üres vágyra utal – nem jelenne meg valakiben, akkor nem mozdulna tehát, és nem is fejlődne.

A Felső Erő saját magával abszolút ellentétes pozícióba teremtett meg bennünket, hogy fokozatosan elkezdjünk vágyni, a Vele való egyenlőségre. Ez lehetetlen, ameddig azt érezzük, hogy ellentétesek vagyunk ezzel az erővel, bármilyen módon. Mi kizárólag csak a Teremtő irányába mozdulunk el valójában, vagyis ennek a Felső Erőnek az irányába. Lényegtelen mit teszünk, vagy érzünk az életünkben, a végén, vagy csak a Felé való irányultságunkat, vagy a Vele való szembenállásunkat érezhetjük.

Csak ha ezt felismerjük, és folyamatosan ennek az érzékelési állapotában maradunk, fogunk kis lépésekkel, törések nélkül előre haladni, inspirálva maradni, és azt érezni, hogy egy izgalmas kalandban van részünk. Meg kell értenünk, hogy minden, ami bennünk ébred, az a Teremtő műve. Minden pillanatban folyamatosan, függetlenül az aktuális érzelmeinktől, mindenben kapcsolódnom kell hozzá. Ez fog engem szüntelenül tovább lendíteni, semmi más nem szükséges!

A végén, az egész életem, a helyes, és végtelen cél irányába fog irányulni, abba az összetartozásba, amely valóban létezik.

Lehetünk buták és lusták; végül is szándékosan lettünk ilyennek teremtve. Mindannyian „csendesen fölünk a saját levünkben” a problémáinkba zárva, amely szándékosan lett megteremtve így a Teremtő által, annak érdekében, hogy együtt oldjuk ezeket meg.

Ha létrehozzuk a helyes környezetet, vagy közösséget magunk körül, amely megtart bennünket, akkor minden pillanatban kényelmesebben fogjuk magunkat érezni egy kicsit, és ez elegendő a számunkra a tovább haladásra.

kn

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

64 queries in 0,631 seconds.